MIHÁLYI PÉTER Kísérletek a nemzeti vagyon újraelosztására Magyarországon a 20. és 21. században A 20. századi magyar történelem perspektívájából szemlélve a nemzeti vagyon kilencedik újraelosztására tett kísérletnek tekintem az Orbán-korszak egészét (ideértve az 1998-2002 közötti ciklust is). Az "államosítás versus privatizáció" dichotómia, amelyet korábbi munkáimban én is fenntartás nélkül használtam, nem igazán alkalmas az elmúlt 12 év elemzésére. Ma már látható, hogy Orbán Viktor igazi célja nem az államosítás. Az igazi cél az elitcsere, ami nem jelent szükségszerűen tulajdonosváltást a makrogazdasági szereplők (háztartások, vállalatok, állam) között. Sokkal fontosabbak az e három csoporton belüli tulajdonosváltások. Hogy ez államosítás vagy privatizáció útján történik, az másodlagos. Az állam mindenképpen rossz tulajdonos, akár vesz, akár elad. Ezek a jelen tanulmány legfontosabb aktuális üzenetei. * Journal of Economic Literature (JEL) kód: B59, D31, D33, D72, D73.
Kilenc vagyon-újraelosztásNyilvánvaló tény, aminek igazolására itt és most nincs sem szükség, sem idő kitérni, hogy 2010-ben és az azt követő közel másfél évtizedben máig véget nem érő módon alapvető változások történtek a magyarországi viszonyokban. A "több mint kormányváltás, kevesebb mint rendszerváltás" szlogen, amelyet Orbán Viktor már első miniszterelnöksége kezdetekor, 1998-ban megfogalmazott, ezt tömören és pontosan adta vissza. Azt persze csak utólag látjuk világosan, hogy az első Orbánkormány a kétharmados többség hiányában szándékaiból csak nagyon keveset tudott megvalósítani 1998 és 2002 között, 1 az ezt követő szociálliberális kormányok pedig visszatértek a harmadik magyar köztársaság alkotmányos jogi, gazdasági és * A 2022. október 5-én megtartott székfoglaló előadás szerkesztett változata. 1 Például azt, hogy az Országgyűlésben bevezette a háromhetenkénti ülésezést, és szisztematikusan akadályozta az ellenzéki kezdeményezésű vizsgálóbizottságok megalakítását és működését.