A reziliencia lehetséges értelmezése a településföldrajzi kutatásokban

Abstract

A reziliencia koncepciója az elmúlt évtizedekben nagy utat járt be, mind az érintett tudományterületeket, mind pedig a vele összekapcsolt problémákat, kérdéseket tekintve. Az eredeti ökológiai problémafelvetés külső sokkokról és az egyensúly visszaszerzéséről szólt; a társadalomtudományok körében – beleértve a térrel foglalkozókat is – a hatások már nem egyszeri sokkok, hanem folyamatosan újratermelődő kihívások, ahol nem a soha nem létezett egyensúly visszanyerése a cél a komplex társadalmi rendszerek számára, hanem a kihívások és az adott válaszok révén történő fejlődés.
 A tanulmány áttekinti a reziliencia fogalmi bővülését és átalakulását, valamint elhelyezi a társadalomföldrajz és a térrel foglalkozó tudományok számára leginkább felhasználható értelmezést ebben a szerteágazó rendszerben. A tanulmány felhívja a figyelmet a koncepció ellentmondásaira is, mindenekelőtt annak újdonságértékére, kritikaiságára és mérhetőségi problémáira. Teszi ezt azért, mert a létező és izgalmas itthoni interpretációk ellenére a fogalom még csak parciális jelentőségű a hazai területi kutatásokban. A tanulmány amellett érvel, hogy minden hibája ellenére a reziliencia fogalma alkalmas lehet arra, hogy segítségével a területi fejlődést újszerű módon értelmezhessük.
 A tanulmány bemutat egy olyan elméleti modellt, amely elsősorban a hazai településhálózat, kiemelten pedig a (kis)városok vizsgálata számára jelenthet kereteket. A modell szerint a település politikai-önkormányzati, társadalmi és gazdasági szféráját érdemes vizsgálni annak a fényében, hogy ezek mennyire felelnek meg a diverzitás, kohézió és autonómia kritériumainak.

Segregated Neighbourhoods and Their Integration Attempts: Participatory Slum-Upgrading in the Making

“…As the urban strategies concerned with the improvement of slums evolved from eradication and resettlement, through isolated infrastructural interventions, to complex upgrading (Pamuk, 1998) and recently to social inclusive and participatory approaches; the number of case-studies in international scientific literature grew exponentially. As each informal settlement is a unique case, affected by a complex array of political, environmental and social impacts (Neuwirth, 2005), which are specific to the local context, the analysis of interventions and their outcome are generally performed case by case. When searching for comparison of the results, one can rely only on quantitative data, such as the UN-Habitat's statistical analysis on slum development for developing countries .…”

“…This is closely linked to resilience: the ability of a community to adapt and renew itself in the face of crisis. (Pirisi, 2019) According to the UN-Habitat, resilience of a certain city or neighbourhood may be reached through empowerment of communities. To offer a tool for urban experts and decision makers around the world, UN-Habitat has developed PSUP -Participatory Slum-upgrading Program, where under a global recommendation framework, the actions shall be adapted to local context by local governments (UN-Habitat, PSUP).…”

Innovációs periféria a rurális periféria?

“…Hálózatosodás történik a világban, ezzel a lokalizációs hatások is felerősödhetnek; a hálózati szemlélet módszertani értelemben azt feltételezi, hogy az innováció termelése is térbeli társadalmi-gazdasági interakciók során történik, azaz különböző helyeken, különböző intenzitással zajlik, ahogyan a gazdasági aktivitás is. A hálózatok minősége, jellemzői adhatják meg a regionális reziliencia alapját (Pirisi 2019). A periféria és az innovációk kérdéskörében tehát látható az elméletalkotók és a szakpolitika összekapcsolódása is.…”

Environmental Justice and its geographical aspects in Hungary

“…No one should bear a disproportionate share of the negative environmental consequences resulting from industrial, governmental, municipal and commercial operations or policies (EPA 2021). Any government or public agency should try to reduce risks, especially for the most vulnerable groups who are usually more exposed to environmental injustices and less resilient (Pirisi 2019). Environmental injustice evolves when there is a lack of environmental justice, and its forms can vary from air pollution, inequities in waste management (Davies 2006;Higgs, Langford 2009), and inequities in industrial production (Boone et al 2014;Oskarsson, Bedi 2018) to disaster-caused (Walker et al 2006) inequity, like •oods or landslides (Morar et al 2021).…”