A proszociális viselkedés fejlődése és fejlesztése kisgyermekkorban

Abstract

A szociális és érzelmi kompetencia kora gyermekkori fejlődése lényeges alapját képezi a gyermekek későbbi sikerességének. A segítő, altruisztikus magatartás problematikája az 1960-as években került a kutatások középpontjába és vált a szociálpszichológia, a személyiségpszichológia és az antropológia alapvető kutatási témájává (Nagy, 2010). A proszocialitás komponenseinek részletesebb feltárása nemzetközi szinten már az 1980-as években lezajlott, azonban a proszociális viselkedés fejlesztésére ekkor még nem tettek kísérletet. A társas együttélés pozitív tényezőiről áthelyeződött a hangsúly a bomlasztó jellegű antiszociális viselkedés vizsgálatára (Grusec & Sherman, 2011). Azonban az utóbbi évtizedben megjelentek olyan laboratóriumi környezetben végzett kísérletek, amelyek kifejezetten az óvodáskorú gyermekek segítő viselkedésének felmérését és fejlesztését célozták (pl. Kirschner & Tomasello, 2010).A proszociális viselkedés fejlődését és fejlesztését a hagyományos pedagógia eszköz-tárával nem lehet megfelelően biztosítani, azonban Nagy (2010) szerint az új pedagógiai kultúrának egyik kiemelt feladata kell, hogy legyen a proszocialitásra nevelés. Az egyén proszocialitásának alakítása során elsődleges fejlődéssegítési feladat az antiszociális hajlamok fokozatos visszaszorítása, és a megfelelő képességek és készségek kialakítása. A proszociális személyiség alakításának eredményesebbé tételéhez a családon kívül a pedagógiai intézményekben is, nevelés-oktatási program keretében kiemelten kellene kezelni a proszocialitás fejlődésének segítését (Fülöp, 1991;Nagy, 2010).A proszociális magatartásformák (pl. segítségnyújtás, megosztás, együttműködés, támogatás, védelem, aggódás, vigasztalás, kárpótlás, előzékenység, részvét) elsajátítása a társas fejlődés fontos feladatai közé tartozik. Ennek elsajátítása a kortárscsoportokban kezdődik, amikor a gyermekek fokozott érdeklődést mutatnak a családtagokon kívüli személyek iránt. A proszociális elemek az óvodáskorban fokozatosan jelennek meg és az életkor előrehaladtával, a szociális interakciókból származó tapasztalatok révén megnő az ilyen jellegű viselkedések száma (Vajda, 1994;Dunsfield & Kuhlmeier, 2013).Bár a nevelési-oktatási intézmények kiemelkedő szerepet játszanak a gyermekek fejlődésében, hiszen óvodáskortól egészen fiatal felnőtt korig pedagógiai intézményekben töltik idejük jelentős részét, ugyanakkor hazánkban kevés fejlesztőprogram és fejlesztést segítő koncepció támogatja a pedagógusok munkáját (Kasik, 2006(Kasik, , 2007Zsolnai, 2013). A hazai nevelési-oktatási intézményekben a szabályozó dokumentumok és ennek megfelelően a pedagógusi munka szinte teljes egészében a kognitív készségek és képességek

A proszociális viselkedések egyes altípusainak vizsgálata és fejlesztése intézményes környezetben kiscsoportosok körében

“…A disszertáció egyes fejezeteiben a kutatáshoz kapcsolódó, korábban már publikált tanulmányaim (Hegedűs, 2016a;2019a;2019b;2019c;2019d), valamint konferenciaelőadásaim anyagai (Hegedűs, 2015a;2015b;2016b;2016c;2016d;2017a;2017b;2019e;2019f;2019g;Hegedűs & Zsolnai, 2017a;2017b) is felhasználásra kerültek.…”

Az iskolai jóllét vizsgálata 5. és 8. osztályos tanulók és tanáraik körében

“…Az iskolai kötődést vizsgáló kutatások eredményei szerint az iskolai kötődés összefüggést mutat a tanulmányi teljesítménnyel és tanulmányi átlaggal, a teljesítménymotivációval, viselkedésbeli és személyiségjellemzőkkel (pl. énkép, énhatékonyság) (Szabó & Virányi, 2011;Szabó, Zsadányi & Szabó, 2015) és összefügg a proszociális viselkedéssel is (Hegedűs, 2016). Igazolt kapcsolat van a társas kapcsolatok és az iskolai kötődés erőssége között (Nagy & Zsolnai, 2016), korrelál a társak felé irányuló agresszív magatartással, a deviáns viselkedéssel, a káros szenvedélyek (pl.…”

“…Ezen programok részletes bemutatása már több hazai összefoglaló tanulmányban (pl. Fűz & Hegedűs, 2020;Hegedűs, 2016Hegedűs, , 2019Kasik, 2007) megjelent, ezért ezek részletesebb bemutatására jelen dolgozatban nem kerül sor. Mivel azonban az iskolai jóllét kialakulásában alapvető jelentősége van az észlelt társas kapcsolatok minőségének és megítélésének, az iskolai énhatékonyság érzésének és az önismeretnek (Hascher, 2004a), ezért az ezek fejlesztését célzó programok közvetve az iskolai jóllét alakulását is pozitívan befolyásolják.…”