A párkapcsolat, a gyermeknevelés és a társadalmi tőke szerepe a szubjektív jóllét alakulásában

Abstract

Az egyének szubjektív jóllétére ható kapcsolati tényezőket vizsgáló elemzésünket a globális COVID-19 járvány elleni védekezésben világszerte alkalmazott azon fizikai interakciókat korlátozó társadalmi gyakorlatok inspirálták, amelyeknek célja egyrészt minél inkább az egy háztartásban élők körére szűkíteni a kapcsolattartást, másrészt érdemben nehezíteni a társadalmi interakciókat a társadalmi tőke mindhárom típusában. Az elemzés alapjául szolgáló nagymintás adatfelvétel, a 2016-os mikrocenzus (N=2 millió 724 ezer), ami lehetővé teszi, hogy számot adjuk mind a párkapcsolati-gyermeknevelési státusszal megragadható kapcsolati tényezők, mind a társadalmi tőke három típusában érintett kapcsolati tényezők szerepéről a szubjektív jóllét kognitív dimenziójának, az életelégedettségnek az alakulásában a 20–49 évesek körében. Elemzésünk kiindulópontját az a tény adja, hogy az életelégedettség összefügg azzal, párkapcsolatban él-e valaki (és milyen jellegűben), illetve nevel-e gyermeket a háztartásában (Rövid 2020). Elemzésünk középpontjában az a kérdés áll, hogy mennyiben érinti hasonlóképpen vagy különbözőképpen a párkapcsolati-gyermeknevelési státusz szerint elkülönülő hat háztartástípusba tartozók életelégedettségét a háztartáson kívüli fizikai kapcsolattartás. Eredményeink szerint a járványhelyzetben is érintett kapcsolati tényezők életelégedettségre gyakorolt hatása hasonlóan alakul egyrészt a szinglik és a gyermeküket egyedül nevelők körében, másrészt a párkapcsolatban élők körében, gyermeknevelési státusztól függetlenül. A kapcsolati tényezők közül tehát a párkapcsolatnak kiemelt jelentősége van a szubjektív jóllét alakulásban, ami a párkapcsolatok minőségének, sérülékenységének mintázataira is ráirányítja a figyelmet (Erát 2020). Elemzésünk alapján hipotéziseket fogalmazzuk meg a további kutatások számára. Átfogó hipotézisünk szerint a járványhelyzet a háztartáson kívüli kapcsolati tényezőkre gyakorolt korlátozó hatásán keresztül összességében jelentős mértékben, azonban párkapcsolati-gyermeknevelési státusz szerint differenciáltan rontja az életelégedettséget a 20–49 évesek körében.

A családi élettel, párkapcsolattal való elégedettség és a munka-magánélet egyensúly összefüggései a gyermekes nők életében

“…Napjainkban a párkapcsolatok legjelentősebb kihívása és feladata az egyéni preferenciák, fejlődési lehetőségek beillesztése a családi életbe. A személyes boldogság és a kapcsolati kötelékek azonban -optimális esetben -nem állnak ellentmondásban egymással, kutatások szerint egy segítő, támogató párkapcsolat és a szubjektív jól-lét között pozitív korreláció áll fenn (Waite & Gallagher, 2000;Csutora, 2020;Rövid et al, 2021). A párkapcsolatok minősége tehát nagymértékben befolyásolja az egyéni jól-létet, valamint a testi-és lelki egészséget is (Kopp et.…”

Mediatized Love: A Materialist Phenomenology of Tinder

“…As a consequence, as noted by Bauman and also Schulze (1992), most people seek to accomplish their individual project of a meaningful life in the private sphere, more specifically, by building consumption-driven identities. Others, in turn, have emphasized the role of intimate relationships in the personal quest for happiness (Giddens, 1992) and personal well-being (Rövid et al, 2021). The third point of view combines the previous two by stating that the individual quest for happiness in intimate relations is intertwined with the logic of consumerism.…”