A makedónok athéni barátai

Abstract

A klasszikus Athént megosztó egyik legfőbb törésvonal a Kr. e. 340-es és 330- as években a makedónkérdés volt: hogyan viszonyuljon a szövetségi rendszerét nélkülöző polis a II. Philippos alatt felemelkedő és idővel Hellas egészét fenyegető makedón királysághoz?1 Bár a mai kutatás már rég nem osztja fel hősies ellenállókra és gyáva megalkuvókra a kor politikusait, továbbra is jellemző a szakirodalomban, hogy a szónokokat a makedónbarát vagy éppen a makedónellenes irányzat tagjainak tekintik. De vajon van-e létjogosultsága e címkéknek? Jelen tanulmány azt vizsgálja a 330-as évek viszonylatában, hogy a vezető „makedónbarát” szónokok (elsősorban Aischinés, Phókión és Démadés) közös platformon álló és együttműködő ágensek voltak-e, vagy inkább önálló véleményvezérek; illetve hogy egyáltalán beszélhetünk-e ekkor makedónpárti irányzatról Athénban.