A gyermekbántalmazás transzgenerációs hatásai.

Abstract

Bevezetés: A gyermekbántalmazás hazánkban és világviszonylatban is aggasztó tendenciát mutat. A közlemény az Egészségügyi Világszervezet által is népegészségügyi problémának minősített gyermekbántalmazás, az ártalmas gyermekkori tapasztalatok hosszú távú káros következményeit mutatja be. Az alapellátásban dolgozók viszonyulása a bántalmazás megelőzéséhez alapvetően befolyásolja a prevenciós tevékenység minőségét. Célkitűzés: Felmérni az alapellátásban és a szakellátásban dolgozó gyermekorvosok, védőnők, szülésznők és gyermekápolók ismereteit és véleményét a gyermekbántalmazás témaköréről. A tanulmány kontextusba helyezi a gyermekbántalmazással kapcsolatos értékítéleteket és a társadalmi felfogást a transzgenerációs hatások érdekében. Módszer: 49 strukturált kérdést tartalmazó önkitöltős, online kérdőíves felmérést végeztünk, mely kitekintéssel volt a válaszadók szocioökonómiai státuszára, a bántalmazás kérdésköréhez való viszonyulásukra, a téma súlyosságának megítélésére, valamint a törvény által szabályozott jelzőrendszeri kötelezettségükre. Eredmények: Elemzéseink alapján a 195 fős mintán elvégzett kutatás eredményeként megállapítható, hogy az egészségügyi dolgozók a bántalmazást egyértelműen ártalmasnak találják, mégis gyakori jelenségnek érzékelik hazánkban. A válaszadók közel egyötöde szerint a társadalom elfogadó, és enyhén ítéli meg a jelenséget. A bántalmazás megítélésében iskolai végzettség szerint szignifikáns különbséget találtunk a magasan és az alacsonyabban iskolázottak között (p = 195), valamint szignifikáns különbséget találtunk a jelzőrendszeri működés tekintetében a munkahely településtípusa (p = 0,020) és a munkakör (p = 0,044) kategóriáiban. Következtetés: A kapott eredmények rávilágítottak arra, hogy az egészségügyi dolgozók preventív tevékenysége a transzgenerációs hatások megtörésében kulcsfontosságú. A szerzők szeretnék felhívni a figyelmet arra, hogy az ellátás minőségének javulása jelentősen függ a szakdolgozók tudásától. A folyamatos alap- és továbbképzések, valamint mélyreható ismeretek bővítése szükséges az alapellátásban dolgozók körében. Orv Hetil. 2022; 163(39): 1544–1552.

Egy büntetlenül maradt gyermekbántalmazás tanulságai

“…Az eset hatóságok felé történő jelzésének elmaradása súlyos következményekkel járt: lehetetlenné tette a bün tetőeljárás sikeres -elévülés előtti -lefolytatását. Ha az esetre időben fény derül, és a megfelelő intézkedések megtörténnek, akkor megakadályozható lett volna a ne velőszülőkhöz később került gyermek és az ő gyermeké nek tragédiája is, hiszen a gyermekkori bántalmazás túl élőinek, különösen a női túlélőknek nyújtott segítség kulcsfontosságú beavatkozási lehetőséget biztosít a to vábbi, generációkon áthúzódó gyermekbántalmazás és elhanyagolás megelőzésében [5,23].…”

“…Nemzetközi tanulmányok is alátámasztják, hogy hiá nyos a klinikusoknak a sérülések dokumentálásával és je lentési kötelezettségével kapcsolatos tudása [29]. A kli nikusok ez irányú képzettségének erősítése [5] és a vonatkozó irányelvek követése [22,30] A szerzők véleménye szerint a klinikai igazságügyi or vostannak a nemzetközi példák alapján a mindennapi ha zai klinikai gyakorlatba történő bevezetésével lehetne elsődlegesen e téren jelentős javulást elérni. Ennek során igazságügyi orvosszakértők végeznék azon betegek sérü léseinek vizsgálatát, akiknél felmerül a bűncselekmény gyanúja.…”

“…A testi sérüléssel vagy súlyos elhanyagolással járó eseteket gyakran az egészségügyi szolgáltatók -mint a gyermekvédelmi jel zőrendszer tagjai -látják elsőként, illetve sok esetben egyedüliként. A tapasztalatok ugyanakkor sajnos azt mu tatják, hogy az egészségügyi dolgozók jelzési hajlandó sága kicsi, jelentési kötelezettségüknek gyakran nem tesznek eleget [3,5]. Esetbemutatásunkkal -a jelentési kötelezettség elmulasztásának következményein túl -a jelzés prevenciós szerepére szeretnénk felhívni a figyel met.…”

A fizikai és érzelmi bántalmazás jellemzői - pszichoszomatikus hatásmechanizmusa

“…A gyermekekkel szemben elkövetett regisztrált bűncselekmények száma 2020-ban jelentős mértékben nőtt (közel 500 esetben volt eljárás) 2019-es évhez képest. A progresszióhoz valószínűsíthetően hozzájárulhatott a pandémia miatti összezártság, a diszkrecionális jövedelmi viszonyok bizonytalansága (Tománé et al, 2022).…”

Orvostanhallgatók sztereotípiái különböző társadalmi csoportokkal kapcsolatban

“…Egyötödük szerint a társadalom elfogadó, és enyhén ítéli meg ezt a jelenséget. Az alacsonyabb iskolai végzettségűek szerint inkább csak a szélsőséges esetek − mint az eszközzel való bántás, rángatás − minősülnek bántalmazásnak, míg a magasabb iskolai végzettségűek érzékenyebbek voltak e tekintetben, ők például azt is bántalmazásként értelmezték, ha a szülő nem beszél a gyermekkel [17].…”