“…209 Az államhatalom részéről két lehetőség merült fel: megegyezni a lázadókkal, illetve fellépni ellenük a munkásmozgalmi szervezetek bevonásával. 210 A Quiroga által vezetett kormány nem reagált érdemben az eseményekrea kormány a lázadás behatároltságát hirdette, sőt, annak megfékezését 211 Döntő momentumnak tekinthető a Giral-kormány azon döntése, mely lehetővé tette a szakszervezetek és más munkásmozgalmi szerveződések felfegyverzését; a fegyveres hatalom a köztársasági oldalon így a polgári államéból a radikálisok kezébe került. A népi mozgalom kirobbanása és a fegyverek szétosztása közötti rövid időszakaszban azonban a munkásszervezetek sok esetben "öntevékenyen" szabadították ki a politikai foglyokat és raboltak ki fegyverraktárakat, elkobozva a "politikailag gyanúsak" fegyvereit is, amit a republikánus államhatalom és erőszakszervezeteinek széthullása tett lehetővé.…”