Aim Revisits of non‐permanent, relocatable plots first surveyed several decades ago offer a direct way to observe vegetation change and form a unique and increasingly used source of information for global change research. Despite the important insights that can be obtained from resurveying these quasi‐permanent vegetation plots, their use is prone to both observer and relocation errors. Studying the combined effects of both error types is important since they will play out together in practice and it is yet unknown to what extent observed vegetation changes are influenced by these errors. Methods We designed a study that mimicked all steps in a resurvey study and that allowed determination of the magnitude of observer errors only vs the joint observer and relocation errors. Communities of vascular plants growing in the understorey of temperate forests were selected as study system. Ten regions in Europe were covered to explore generality across contexts and 50 observers were involved, which deliberately differed in their experience in making vegetation records. Results The mean geographic distance between plots in the observer+relocation error data set was 24 m. The mean relative difference in species richness in the observer error and the observer+relocation data set was 15% and 21%, respectively. The mean “pseudo‐turnover” between the five records at a quasi‐permanent plot location was on average 0.21 and 0.35 for the observer error and observer+relocation error data sets, respectively. More detailed analyses of the compositional variation showed that the nestedness and turnover components were of equal importance in the observer data set, whereas turnover was much more important than nestedness in the observer+relocation data set. Interestingly, the differences between the observer and the observer+relocation data sets largely disappeared when looking at temporal change: both the changes in species richness and species composition over time were very similar in these data sets. Conclusions Our results demonstrate that observer and relocation errors are non‐negligible when resurveying quasi‐permanent plots. A careful interpretation of the results of resurvey studies is warranted, especially when changes are assessed based on a low number of plots. We conclude by listing measures that should be taken to maximally increase the precision and the strength of the inferences drawn from vegetation resurveys.

The aim of this resurvey study is to check if herbaceous vegetation on the forest floor exhibits overall stability at the stand-scale in spite of intensive dynamics at the scale of individual plots and stand dynamic events (driven by natural fine scale canopy gap dynamics). In 1996, we sampled a 1.5 ha patch using 0.25 m² plots placed along a 5 m × 5 m grid in the best remnant of central European montane beech woods in Hungary. All species in the herbaceous layer and their cover estimates were recorded. Five patches representing different stand developmental situations (SDS) were selected for resurvey. In 2013, 306 plots were resurveyed by using blocks of four 0.25 m² plots to test the effects of imperfect relocation.We found very intensive fine-scale dynamics in the herbaceous layer with high species turnover and sharp changes in ground layer cover at the local-scale (< 1 m 2 ). A decrease in species richness and herbaceous layer cover, as well as high species turnover, characterized the closing gaps. Colonization events and increasing species richness and herbaceous layer cover prevailed in the two newly created gaps. A pronounced decrease in the total cover, but low species turnover and survival of the majority of the closed forest specialists was detected by the resurvey at the stand-scale. The test aiming at assessing the effect of relocation showed a higher time effect than the effect of imprecise relocation. RESEARCH ARTICLE Launched to accelerate biodiversity conservation A peer-reviewed open-access journalTibor Standovár et al. / Nature Conservation 17: 35-56 (2017) 36The very intensive fine-scale dynamics of the studied beech forest are profoundly determined by natural stand dynamics. Extinction and colonisation episodes even out at the stand-scale, implying an overall compositional stability of the herbaceous vegetation at the given spatial and temporal scale. We argue that fine-scale gap dynamics, driven by natural processes or applied as a management method, can warrant the survival of many closed forest specialist species in the long-run.Nomenclature: Flora Europaea (Tutin et al. 2010) for vascular plants; Soó 1968Soó -1980 for syntaxa

-The current paper is the sixth one in the series aiming to contribute with new distribution data to the distribution maps published recently in Atlas Florae Hungariae. Current occurrence data of 389 vascular plant taxa from 117 flora mapping quadrates (CEU) are provided. New records are indicated from different regions of Hungary; however, most occurrences are located in the North Hungarian Mts and from the city of Szolnok and Western Hungary.

A biológiai jelenségekkel és tényezőkkel foglalkozó történelemtudományos kutatások során gyakran felmerül a vizsgálati anyag természettudományos értékelésének igénye, illetve a természettudományos vizsgálatok eredményeinek megfelelő értelmezéséhez elengedhetetlen az időbeli változások figyelembe vétele, hiszen adott pillanat csupán egy folyamat köztes állomása, sosem végpontja. Ez a megállapítás határozottan igaz olyan vizsgálati objektumok esetében, amelyek egyed feletti szerveződésűek, esetleg táji szintűek. Esettanulmányunkban a Hatvantól északra található, mintegy 18 hektáros kisgombosi fás legelő történeti feltárásának eredményeit egészítjük ki különböző természettudományos vizsgálatokkal (földhasználati rekonstrukció, talajtani, magbanki- és fitolitvizsgálat, évgyűrűszélességek alapján követett növekedési trend megfigyelése), alátámasztva, illetve további részletekkel látva el azokat. Az írott források alapján a vizsgálati terület első írásos említése csupán a XVII. századból származik, azonban a talajviszonyok, növényi mikro- és makromaradványok arra engednek következtetni, hogy a terület használata jóval messzebbre nyúlik vissza az időben. Birtoklástörténete bonyolult és szerteágazó. A történeti térképek feldolgozása során kiderült, hogy a kisgombosi fás legelő egykori zárt erdő felnyílása révén jöhetett létre, jelenlegi „fás legelő” habitusának pontos kialakulását azonban csak becsülni lehet. A XVIII. században már igen ritka, magas törzsű tölgyfaerdő képről tanúskodnak az archív források. Használatának intenzitását tekintve kiemelendő a XX. század első harmada. Az 1930-as évekből származó fényképanyag bizonyítja, hogy akkor még aktívan legeltetéssel hasznosított terület volt, amelynek intenzitása nyomot hagyhatott a terület fás szárú vegetációjának évgyűrűiben, csakúgy, mint a szomszédos erőmű tevékenysége is a XX. század második felében. A terület használatával fokozatosan hagytak fel, amit a katonai munkatérképek alapján készített felszínborítás-változásokat bemutató ábrák is jól tükröznek, továbbá pontosításokra ad lehetőséget a fás vegetáció fiatalabb egyedeinek kormeghatározása is.

A gazdálkodás, a táj használata jelentős mértékben megváltozott az elmúlt 200 évben. A változások eredményeként számos, egykor nagyon elterjedt gazdasági tevékenység és területhasználat tűnt el mára, gondolva itt a teljesség igénye nélkül a makkoltatásra, az erdei legeltetésre, legelőerdőkre és fás legelőkre. Az erdőkben való legeltetés helyenként egészen a XX. század derekáig fennmaradt, azonban már egészen a korai időktől kezdve szabályozták, amely mutatja az erdők jelentőségét az állattartásban. Az 1791. évi LVII. törvénycikk, 1853. évi Úrbéri Pátens, az 1871. évi LIII., az 1879. évi XXXI., az 1898. évi XIX., az 1913. évi X., az 1913. évi XXXIII., az 1935. évi IV., az 1945. évi VI. törvénycikkek és az 1961. évi VII. törvény segítségével követhető nyomon az erdei legeltetés és a hozzá kapcsolódó területhasználatok alakulása a kezdeti enyhébb szabályozástól egészen a teljes betiltásig.