Backgrounds: Preventive behaviours are an essential way to slow down and eliminate the transmission of SARS-CoV-2. The aim of this study was to estimate adherence to preventive behaviors and to identify whether any subgroups were not adopting these behaviours and for whom greater engagement in these approaches was indicated. Methods: In this cross-sectional study, we obtained data from a random sample of a panel representing men and women of adult age residing in Hungary (N=5,254). The survey included questions about the frequencies of preventive behaviours, perceived susceptibility and severity of COVID-19. Results: We found four factors of preventive behaviours: using physical barriers (mask and gloves), avoidance of close contacts, personal hygiene, and preparation. We identified two broadly adherent groups (36.8% and 45.3%) and two non-adherent groups (13.1% and 4.8%). Being male and being aged between 18-29 years were the strongest predictors of non-adherence. Concern about the severity of COVID-19 was a predictor of adherence.Conclusions: To ensure maximal adherence to preventive behaviours for COVID-19, additional strategies should focus on their adoption by men and young adults.

No abstract

<b><i>Introduction:</i></b> Due to the high rate of mortality, recognizing the contributing factors of alcohol-related delirium tremens (DT), which is the most severe form of alcohol withdrawal state (AWS) is pivotal in clinical settings. Previous studies suggested relationship between seasonality and other types of delirium; however, to our knowledge, this is the first empirical study which examined the role of seasonality in DT in alcohol dependence syndrome (ADS). <b><i>Methods:</i></b> A retrospective study was undertaken between 2008 and 2015; medical records of 1,591 patients were included, which yielded 2,900 hospital appearances. Three groups were formed based on the ICD-10 diagnoses: ADS, AWS, and DT. The characteristics of the groups were analysed with one-way ANOVA and χ² tests. Multinomial logistic regression was used to explore the potential predictors of DT, including seasonality. <b><i>Results:</i></b> The highest incidence of DT was in spring (36.8%; χ² (3) = 27.666; <i>p</i> &#x3c; 0.001), especially in March (13.9%; χ² (11) = 33.168; <i>p</i> &#x3c; 0.001). Spring, higher mean age, higher presence of comorbid somatic disorders, and lower occurrence of comorbid psychiatric disorders were significant predictive variables for DT with the control of socio-demographic and clinical variables. <b><i>Conclusions:</i></b> The present study revealed that spring, especially March is a critical period in temperate climate zone regarding DT. This can be interpreted as a late winter effect since the temperature is lower in this month compared to other spring months. Furthermore, higher age and the occurrence of comorbid somatic disorders can be considered as risk factors in case of DT. These results support the need of further clinical studies to better understand the impact of seasonality on DT.

Readers should note the following corrected passages in this article:Page 2: BAccording to a recent meta-analysis by Modecki et al. (2014), 36% of adolescents have been victimized in TB (ranging from 9% to 97.9%) and 15% in CB (ranging from 2.2% to 56.2%).P age 10: H1: (B = −1.09 [−1.85 to −0.32]; p = 0.006).

Bevezetés: Napjainkban az élő donorral történő szervtranszplantáció egyre gyakrabban végzett egészségügyi beavatkozás. Az élő szervdonáció az egészségügyi kérdéseken túl számos pszichoszociális kérdést felvet az adományozókkal és motivációjukkal kapcsolatban. Célkitűzés: Az élő vesedonációhoz fűződő attitűd, ismeretek, hiedelmek feltárása és az élődonációs hajlandóságot meghatározó főbb tényezők – mint érintettség, személyiségvonások, egyéni értékrend, jóllét és életcél – feltárása. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálatban 571 felnőtt, magyar, önkéntes résztvevő töltötte ki az online kérdőívcsomagot, amely attitűdre, hiedelmekre és ismeretekre vonatkozó kérdéseket tartalmazott, a Schwartz Értékrend Kérdőívet, a Nagy Ötök személyiségtesztet, a WHO-5 Jóllét kérdőívet és az Életcél kérdőívet. Eredmények: A válaszadók többsége családtagnak és barátoknak adományozná életében egyik veséjét, a legkevesebben nem adományoznának egyáltalán, míg a válaszadók 16,8%-a akár ismeretlennek is hajlandó lenne. A résztvevők többsége tudta (71,8%), hogy a vese a leggyakrabban átültetett szerv, valamint hogy élő donorból is e szervet transzplantálják a leggyakrabban. Szignifikáns, de gyenge összefüggést találtunk az élődonációs szándék tekintetében az érintettséggel (r = 0,187), az egyéni értékrenddel (Én-átalakulás) (r = 0,208) és a transzplantációról való ismeretszinttel (r = 0,104). Szignifikáns összefüggés volt az ismeretek (r = –0,352) és a donorokkal kapcsolatos hiedelmek között (r = 0,136). Többszörös lineáris regresszióelemzés alapján az élődonációs szándékot szignifikánsan magyarázta az értékrend (Én-átalakulás) (β = 0,218) és az a negatív hiedelem a donorokkal kapcsolatban, hogy az élődonációt követően rosszabb egészségügyi állapotba kerülnek (β = –0,207). Megbeszélés: Az élő szervadományozáshoz való hozzáállás összefüggésben áll a hiedelmekkel, melyek az egyén ismereteitől függenek, az ismereteket pedig befolyásolja az érintettség. A hozzáállás továbbá összefüggésben áll az egyén mások iránti jóindulatával és felelősségérzetével. Következtetés: Az élő szervadományozásról való ismeretek és az egyéni értékrend tényezői, mint jóindulat és szociális felelősségérzet, központi szerepet játszanak az egyén hozzáállásának alakulásában. Orv Hetil. 2022; 163(45): 1798–1805.