Possible agricultural utilization of four different processed slaughterhouse waste composts and meat powder was examined in a field experiment in 2002-2008. The trial was set up with different crops on a calcareous sandy soil. The site was prone to drought. The soil was weakly supplied with N, P and K. Composts were applied once at five levels (0, 25, 50, 100, 200 t ha 71 fresh compost and 0, 2.5, 5.0, 10, 20 t ha 71 meat powder) in four replications. The fertilizing effect of these byproducts was pronounced. Their N, P, Ca, Zn and Cu content might be many fold compared to manure. In the year of application, the 25 and 50 t ha 71 doses showed only slight positive effects on yield, partly due to drought. Extreme doses (100-200 t ha 71 ) of immature compost and semi-mature compost combined with dry weather in 2002 and 2003 (483 and 337 mm year 71 precipitation) caused depressions. Residual effects of composts were pronounced in 2004 when the triticale yield increased threefold compared to control. In the following years, the residual effects decreased, so the meat powder lost its effect after 2007, but immature and semi-mature composts significantly raised the yield even in 2008.

Additional Selenium (Se) intake may be recommended in areas of Se deficiency to prevent various human diseases. One possibility for this is biofortification. In this experiment, the effect of irrigation water containing 100 and 500 µg L−1 Se, in the form of Na2SeO4, on green bean, cabbage, potato and tomato was investigated in a greenhouse pot experiment with sand, silty sand and silt soils. The chlorophyll content index was usually improved by Se and was significantly higher in potato in sand and silty sand and in tomato in silty sand and silt soils. The Se content of edible plant parts increased 63-fold in the 100 µg L−1 Se treatment and almost 400-fold in the 500 µg L−1 Se treatment, averaged over the four species and the three soils. Irrigation water with a Se content of 100 µg L−1 may be suitable for the production of functional food in the case of green beans, potatoes and tomatoes. However, due to its greater Se accumulation, cabbage should only be irrigated with a lower Se concentration. The use of Se-enriched irrigation water might be a suitable method for Se biofortification without a significant reduction in plant biomass production and without a remarkable modification of other macro- and microelement contents.

Phytoremediation is an approach designed to extract excessive heavy metals from contaminated soils through plant uptake. Cadmium (Cd) is among the elements most toxic to living organisms. Health hazards associated with the lethal intake of Cd include renal (kidney) damage, anaemia, hypertension and liver damage. A greenhouse experiment was carried out with Indian mustard (Brassica juncea) grown on artificially spiked soil (100 μg Cd g−1) with EDTA (2 mmol kg−1 in 5 split doses), FYM, vermicompost (VC) and microbial inoculants (MI) such as Azotobacter sp. and Pseudomonas sp. The growth of Brassica juncea L. was better in soil amended with FYM or VC as compared to unamended Cd-polluted soil. Growth was slightly suppressed in EDTA-treated soil, whereas it was better after treatment with MI. The application of FYM and VC increased the dry matter yield of Indian mustard either alone or in combination with microbial inoculants, while that of EDTA caused a significant decrease in the biomass of Indian mustard. The application of microbial inoculants increased the dry matter yield of both the roots and shoots, but not significantly, because MI shows greater sensitivity towards cadmium. The maximum cadmium concentration was observed in the EDTA +MI treatment, but Cd uptake was maximum in the VC + MI treatment. The Cd concentration in the shoots increased by 120% in CdEDTA over the Cd100 treatment, followed by CdVC (65%) and CdFYM (42%) in the absence of microbial inoculants. The corresponding values in the presence of MI were 107, 51 and 37%, respectively. A similar trend was also observed in the roots in the order CdEDTA+M > CdVC+M > CdFYM+M>Cd100+M.MI caused an increase in Cd content of 5.5% in the roots and 4.1% in the shoots in the CdEDTA+M treatment compared with the CdEDTA treatment. FYM, VC and EDTA also increased Cd uptake significantly both in the shoots and roots with and without microbial inoculants.The results indicated that Vermicompost in combination with microbial inoculants is the best treatment for the phytoremediation of Cd-contaminated soil by Indian mustard, as revealed by the Cd uptake values in the shoots: CdVC+M (2265.7 μg/pot) followed by CdEDTA+M (2251.2 μg/pot), CdFYM+M (1485.7 μg/pot) and Cd100+M (993.1 μg/pot).

Összefoglalás Dolgozatunkban Kádár Imre 1991 tavaszán meszes csernozjom talajon 13 potenciálisan toxikus mikro- / károselem (Al, As, Ba, Cd, Cr, Cu, Hg, Mo, Ni, Pb, Se, Sr és Zn) 0-90-270-810 kg ha−1 szintjeivel beállított szabadföldi tartamkísérlete 1-20. évi talajvizsgálati-, illetve talaj visszanyerési százalék eredményeit értékeltük. A LE-oldható (NH4-acetát+EDTA) és „összes” (cc.HNO3+cc.H2O2) elemtartalmak aboszlút értékeinek változásai mellett figyelemmel kísértük az elemek visszanyerési százalékainak időbeni változásait is. A kísérlet 4. évében a legnagyobb talaj LE-oldható visszanyerési százalékokat a kationos formában kiadott elemek esetében kaptunk, míg az anionos formában kijuttatottak (Se, As, Mo, Cr) az elemsorrend második felében, illetve a végén helyezkedtek el. A kísérlet 18. évére a legtöbb elem LE módszer szerint kimutatott oldhatósága, és így visszanyerési százaléka kisebb-nagyobb mértékben csökkent. Legnagyobb csökkenéseket a Sr, Pb, Zn, míg legkisebbeket a Mo, Cr és Cd elemek mutattak. A tápláléklánc szennyeződése szempontjából kedvezőtlen, hogy a kijuttatott karcinogén Cd jelentős hányada maradt a könnyen oldható frakcióban, és ez a frakció a 14 év alatt is csak minimálisan csökkent a meszes csernozjom talajon. Az elemek átlagában, a LE-oldható elemtartalomban mért visszanyerési százalék 1994-ben 41%, míg 2008-ban 22% volt. A 14 év alatt tehát az átlagos, LE-oldható elemtartalomban mért visszanyerési százalék 19 abszolút %-kal csökkent, azaz gyakorlatilag megfeleződött. Az egyes elemek „összes” elemtartalomban a kísérlet 4. évében mért visszanyerési százalékának sorrendje a LE-oldható tartalmaknál leírtakhoz hasonlóan alakult; a legkisebb visszanyerési százalékokat itt is az anionos formában kijuttatott elemeknél kaptunk. Míg a LE-oldható tartalmaknál a Hg, addig az „összes” elemtartalmaknál a Cd, mint nehézfém ékelődött be az anion formában kijuttatott elemek közé. A kísérlet 18. évében az „összes” elemtartalomban mért visszanyerési százalékok esetében a legnagyobb csökkenéseket a Se, Sr, Pb, míg legkisebbeket a Cd, Mo és Cr elemek mutattak. Az utóbbi három elem közül humán egészségügyi szempontból a Cd tekinthető a legveszélyesebbnek. Az elemek átlagában, az „összes” elemtartalomban mért visszanyerési százalék 1994-ben 81%, míg 2008-ban 49% volt. A 14 év alatt tehát az átlagos összes elemtartalomban mért visszanyerési százalék 32 abszolút %-kal Csökkent. A meszes csernozjom, meszes homok, és savanyú, agyagos vályog textúrájú barna erdőtalajon beállított károselem-terheléses tartamkísérlet adatainak tanúsága szerint a LE-oldható elemtartalomban kifejezett, és az „összes” elemtartalomban kifejezett visszanyerési százalékok egymáshoz viszonyított aránya inkább elem-, mint talajtulajdonság-függő. Úgy találtuk, hogy a három, egymástól jelentősen eltérő tulajdonságú talajon viszonylag azonos időben, azonos mennyiségben és azonos formában kijuttatott potenciálisan káros elemeknek a LE-oldható elemtartalomban mért visszanyerési százalékok és ”összes” (cc.HNO3+cc.H2O2-oldható) elemtartalomban mért visszanyerési százalékok arányainak sorrendje állandó, tehát a talajtulajdonságoktól független volt. Ezen felismerés alapján fogalmaztuk meg a Szabó-Csathó-Kádár-féle potenciálisan toxikus talaj-mikroelem kiterjeszthetőségi szekvens megnevezést. Természetesen ezen hipotézisünket még számos más talajtípuson, hasonló feltételekkel beállított tartamkísérletben is szükséges lenne bizonyítani.