Background There is a need for further understanding pediatric long COVID syndrome (LCS) to be able to create specific case definitions and guidelines for providing good clinical care. Methods Medical records of all LCS patients who presented at our designated LC clinic were collected. We carried out descriptive analyses summarizing the history, clinical presentation, and findings of children, while doing a diagnosis of exclusion with multi-disciplinary medical examinations (physical, laboratory, and radiological examinations, specialist consultations, etc.) without a control group. Results Most children reported at least minor impairment to their quality of life, of which 17 (23%) had moderate or severe difficulties. Findings that could be directly connected to the linked complaint category were observed in an average of 18%, respiratory symptoms with objective alterations being the most frequent (37%). Despite our detecting mostly non-specific conditions, in a smaller number we identified well-described causes such as autoimmune thyroiditis (7%). Conclusions The majority of children stated an impairment in their quality of life, while symptom-related conditions were detected only in a minority. Controlled studies are needed to separate the effect of the pandemic era from the infection itself. Evidence-based pediatric guidelines could aid to rationalize the list of recommended examinations. Impact Long COVID syndrome is a complex entity with a great impact on children’s everyday lives. Still, there is no clear guidance for pediatric clinical management. Systematic, detailed studies with medical assessment findings could aid the process of creating evidence-based guidelines. We present validated systematic information collected during in-person medical assessments with detailed medical findings and quality of life changes. While making a diagnosis of exclusion, we could confirm symptom-related conditions only in a minority of children; however, the majority reported at least minor impairment to their quality of life.

Összefoglaló. A krónikus autoimmun betegségben szenvedőkben a súlyos COVID–19 kialakulásának kockázata magasabb, a SARS-CoV-2-fertőzés pedig a krónikus alapbetegség progressziójához, fellángolásához vezethet. A COVID–19 elkerülésének legbiztonságosabb, legköltséghatékonyabb módszere a vakcináció, illetve az emellett alkalmazott higiénés szabályok betartása, a megfelelő maszk viselése. A hiedelemmel ellentétben önmagában az autoimmun megbetegedés nem jelent oltási ellenjavallatot, sőt a rizikóállapot miatt ezek a betegek az elsők között oltandók. A COVID–19 elleni vakcina alkalmazásának egyetlen egyértelmű kontraindikációja az anamnézisben szereplő súlyos allergiás reakció (anafilaxia) a vakcina valamelyik alkotórészével szemben. A betegek olthatóságát többek között befolyásolja az aktuális betegségaktivitás és az alkalmazott kezelés. Az immunizáció idejét a legbiztonságosabban a gondozó orvos tervezheti meg. Az autoimmun betegek immunizációja során észlelhető oltási reakciók és szövődmények incidenciája megegyezik az egészséges populációban is tapasztalt előfordulási gyakorisággal. Orv Hetil. 2022; 163(11): 414–423. Summary. The risk of developing severe COVID–19 is higher in patients with autoimmune diseases, and SARS-CoV-2 infection can lead to progression and exacerbation of the underlying chronic disease. The safest and most cost-effective way to avoid COVID–19 is to be vaccinated, to follow the hygiene rules and to wear an appropriate mask. Contrary to belief, autoimmune disease alone is not a contraindication to vaccination and, in fact, patients should be among the first to be vaccinated because of the risk. The only clear contraindication to the use of COVID–19 vaccine is a history of severe allergic reaction (anaphylaxis) to any of the components of the vaccine. Indication of vaccination migh be influenced by, among other things, the current disease activity and the treatment applied. The timing of immunization can be the most safely planned by the attending physician. The incidence of vaccination reactions and complications during immunization in autoimmune patients is similar to that seen in the healthy population. Orv Hetil. 2022; 163(11): 414–423.

Összefoglaló. Az appendectomia szövődményei a leggyakrabban a korai posztoperatív időszakban jelentkeznek. A műtét után évekkel megjelenő szövődmény ritka. Egy 11 éves kislányt vizsgáltunk 2 hete fennálló hasi panaszok miatt. Anamnézisében 8 évvel ezelőtt hagyományos módon elvégzett appendectomia szerepel. Az Ausztriában készült első hasi ultrahangvizsgálat eltérést nem talált. Az intézetünkben elvégzett képalkotó vizsgálatok – hasi ultrahang, MR-vizsgálat – ileocoecalisan elhelyezkedő szolid terimét igazoltak, és felvetették a folyamat gyulladásos eredetét. A szerteágazó klinikai tünetek, a laboratóriumi és a képalkotó diagnosztikai eltérések kapcsán differenciáldiagnosztikai szempontból a gyulladásos bélbetegség lehetősége is felmerült, és biztonsággal a tumoros folyamatot sem sikerült kizárni. A rosszabbodó status miatt műtét történt. Ennek során a colon ascendenssel összefüggő, makroszkóposan tumoros megjelenésű elváltozást távolítottak el. A szövettani vizsgálat malignitást nem igazolt, a folyamat idegen test okozta – varróanyag-granuloma – krónikus gyulladásos jellegét erősítette meg. A vizsgálatok kapcsán coeliakia is igazolódott. A hasi műtétek ritka szövődménye a Schloffer-tumor, melyet idegen test típusú – gyakran sebészi varróanyag-maradvány körüli – granulomatosus gyulladásos folyamat jellemez. Az entitás ismerete differenciáldiagnosztikai szempontból fontos. Nehezítette a diagnózist az első hasi ultrahangvizsgálat negatív eredménye és az egyidejűleg manifesztálódó coeliakia. Orv Hetil. 2021; 162(3): 112–115. Summary. Generally, complications with appendectomy occur during the early postoperative stage and are quite rare years after the operation. In case of late manifestation of complications, the clinical signs are generally unspecific. We report a case of an 11-year-old girl – who underwent an appendectomy 8 years ago – with abdominal pain during the last 2 weeks. The first ultrasound examinations were carried out in Austria with normal results. In our department, the ultrasonography and the MR examinations showed an inhomogeneous abdominal mass which was connected to the abdominal wall and with the suspicion of inflammation. Because of the diversified results of radiology imaging and laboratory test, inflammatory bowel disease and tumor were considered in the differential diagnosis. During the operation, a tumor-like lesion related to the ascending colon was found. The histopathological examination revealed a foreign body type suture granuloma with a central abscess. Malignancy was not found. The clinical investigation proved celiac disease, too. The Schloffer tumor is a rare complication after abdominal surgery. This is a foreign body type inflammatory granuloma mainly around a surgical thread. The knowledge of the entity is important in differential diagnostic aspect. The presence of celiac disease in combination with the negative result of the first ultrasound examination made the exact diagnosis more difficult. Orv Hetil. 2021; 162(3): 112–115.

Összefoglaló. Bevezetés: A gyermekkori hirtelen szívmegállás ritka, de egy részük megelőzhető lehetne. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja az volt, hogy a Magyarországon előforduló, kórházon kívüli gyermekkori szívmegállás gyakoriságát és hátterében az öröklődő arrhythmiaszindrómák jelentőségét megbecsüljük. Módszer: Három megközelítést alkalmaztunk. Elemeztük 1) az Országos Mentőszolgálat 2012. január 1. és 2015. június 30. közötti eseteinek Utstein-adatlapjait, 2) az Országos Gyermekszív Központba hirtelen szívmegállás miatt 2000. január 1. és 2021. augusztus 11. között felvett, valamint 3) az öröklött arrhythmiaszindróma gyanúja miatt 2015. október 1. és 2021. augusztus 11. között gondozásba vett gyermekek adatait. Eredmények: 1) A vizsgált 3,5 év alatt 373 gyermekkori keringésmegálláshoz riasztották a mentőket. Az Utstein-adatlapok alapján vélhetően 84 esetben (≈24/év) állhatott cardialis ok a háttérben. A reanimáció az esetek 20%-ában volt sikeres. 2) A vizsgált közel 21 évben 24 gyermek (≈1/év) került felvételre előzmény nélküli hirtelen szívmegállást követően a tercier országos központba. Hátterükben 11/24 (46%) esetben öröklött arrhythmiaszindróma, 4/24 (16%) esetben strukturális szívbetegség igazolódott. 9/24 (38%) esetben az ok nem volt tisztázható. 3) A vizsgált közel 6 évben 73 gyermeknél (≈12/év) történt genetikai vizsgálat öröklődő arrhythmiaszindróma gyanúja miatt: tünetek nélküli kóros EKG: n = 23, családszűrés: n = 21, syncope: n = 15, sikeres újraélesztést követően: n = 14. Egyértelmű patológiás mutáció 29 (≈5/év), ismeretlen jelentőségű variáns 15 esetben igazolódott. Következtetés: Az Országos Mentőszolgálat adatai alapján Magyarországon évente kb. 20–25 gyermeknél következik be kórházon kívüli hirtelen szívmegállás. Ezen esetek körülbelül egyötödében sikeres az újraélesztés, és a túlélő betegek egyötöde gyógyul súlyos szövődmények, neurológiai károsodás nélkül és kerül az Országos Gyermekszív Központba további ellátásra (a gyermekkori szívmegállások 5%-a). Ezen betegek közel felénél utólag öröklött arrhythmiaszindróma igazolható. Öröklődő arrhythmiaszindróma miatt az országos központban gondozásba kerülő gyermekek egyötödét ismerik fel hirtelen szívmegállást követően. Orv Hetil. 2022; 163(12): 473–477. Summary. Introduction: The incidence of pediatric out-of-hospital sudden cardiac arrest is low, but a part of them could be preventable. Objective: Aim of our study was to assess the pediatric cardiac arrest in Hungary and the magnitude of inherited cardiac arrhythmias in the background. Method: Three methods were used. 1) Utstein data sheets of the National Ambulance Service between 01. 01. 2012 and 30. 06. 2015. 2) Records of admissions to the national tertiary pediatric heart centre, due to out-of-hospital pediatric sudden cardiac arrest between 01. 01. 2000 – 11. 08. 2021. and 3) Results of genetic testing in patients with suspicion of inherited arrhythmia syndromes between 01. 10. 2015 – 11. 08. 2021 were analysed retrospectively. Results: 1) Ambulance was called to 373 paediatric cardiac arrests during the study period of 3.5 years. Primary cardiac origin was presumed in 84 cases (≈24/year) on the basis of Utstein data sheets. Reanimation was successful in 20%. 2) 24 children (≈1/year) were admitted to the national pediatric heart centre after out-of-hospital sudden cardiac arrest during the study period of 21 years. Inherited arrhythmia syndromes in 11/24 (46%), structural heart disease in 4/24 (16%) cases could be identified, but etiology remained unclear in the rest 9/24 (38%). 3) Suspicion of inherited arrhythmia syndrome emerged in 73 children in 6 years of the study (≈12/year) and it was based on pathological ECG: n = 23, family screening: n = 21, syncope: n = 15, successful reanimation: n = 14. Genetic testing revealed pathological variation in 29 cases (≈5/year), variant of unknown significance in 15 cases. Conclusion: 20–25 children have out-of-hospital cardiac arrest annually in Hungary based on data from the National Ambulance Service. Reanimation is successful in one fifth of the cases. One fifth of these surviving children had no severe complications and neurological deficit and they were admitted to the national pediatric heart centre for further diagnosis and treatment (5% of pediatric cardiac arrest). Inherited arrhythmia syndrome could be identified in the background in half of these admissions. One fifth of children checked up and followed for inherited arrhythmia syndrome in the national centre were diagnosed after sudden cardiac arrest. Orv Hetil. 2022; 163(12): 473–477.