Growing evidence shows that diagnosing and treating borderline personality disorder (BPD) is of high relevance for affected youths. Although identity crisis is part of the normative developmental process, identity diffusion is a potential candidate for being an appropriate concept in further developing screening tools and interventions for BPD treatment in adolescence. We hypothesized that severity of borderline traits (as indicated by the strength of their associations with identity diffusion) would be negatively associated with non-clinical adolescents' endorsement of borderline features' presence. We also hypothesized that identity diffusion had a central role in the network of borderline personality traits and could be conceived of as a latent organizing principle of borderline personality disorder. In our study, 169 non-clinical adolescents (81 girls and 88 boys; Mage = 15.38; SDage = 1.52) filled out self-report measures of borderline personality features and identity diffusion. According to our results, having strong feelings and interpersonal sensitivity were the two most endorsed borderline personality features. Borderline personality features were positively correlated with identity diffusion. The more severe a borderline personality feature was, the less relevant it was for non-clinical adolescents. According to a network analysis, identity diffusion was the most central and least redundant element of the network of borderline personality traits. Results are discussed from a clinical point of view, further encouraging professionals to use identity diffusion screening tools to detect BPD in adolescence.

Although meta-analytic reviews repeatedly found significant gender differences in the experiences of shame and pride throughout the life span, to date, gender differences in conversations about these emotions have not been studied. Our research was aimed at investigating the effect of child gender on maternal conversational style in and emotional content of mother-child conversations about shame- and pride-related past events in preschool years. Fifty four mother—preschool child dyads (52% girls, children’s age M = 70.36 months [SD = 8.13], mothers’ age M = 37.51 years [SD = 3.70]) from middle class Hungarian families were asked to talk about two past events, one in which children felt ashamed, and one in which they felt proud. The conversations were transcribed and coded for maternal conversational style and for emotional content. Maternal conversational style was indicated by maternal elaboration and evaluation of the child’s contributions. Emotional content was indicated by specific emotion terms, emotional behavior and emotional evaluations. In mother-son shame conversations, we found higher amount of negative emotional behavior. Boys also had longer conversations with their mothers, and mothers used more open-ended memory questions and more repetitions with boys in both shame and pride conversations. Girls had shorter contributions to pride stories than to shame stories, which was not the case for boys. Exploration of verbal socialization of shame and pride helps us to understand the development of individual differences in proneness to self-conscious emotions, and their implications for mental health.

No abstract

Az utóbbi két évtizedben több fejlődés-lélektani irányzat is elkezdett érdeklődni a szülő—gyerek párbeszédek fejlődésben betöltött szerepe iránt. Bebizonyosodott, hogy a gyermek által átélt érzelemteli események megbeszélése jelentős szerepet tölt be az érzelmi szocializációban, formálja a gyerekek önéletrajzi emlékezetét, és a szülő—gyerek kötődés fontos színteréül szolgál. Jelen tanulmányban a szülő és a gyermek közti párbeszédek fejlődési szerepét két szempontból tekintjük át. Egyrészt kitérünk arra, hogyan járulnak hozzá a szelf fejlődéséhez azok a párbeszédek, amelyeknek célja, hogy a gyermek által átélt vagy a szülővel közösen megtapasztalt negatív érzelmi töltetű vagy konfliktusos eseményeket közösen felidézzék és újraépítsék a résztvevők. Másrészt amellett érvelünk, hogy a szülő—gyerek dialógusok az affektív jelentésalkotás színterei, melyben a gyermekek az anya szenzitív támogatása mellett biztonságban fedezhetik fel belső világukat.

A tanulmány újra megfogalmazza az élettörténeti elbeszélések narratív pszichológiai tartalomelemzésének érvényességét, és a borderline személyiségzavaros betegek élettörténeti elbeszélései vizsgálatának új megközelítését mutatja be. A tanulmány néhány előző vizsgálat bemutatásával rávilágít az adott patológiai jelenség narratív pszichológiai vizsgálatának relevanciájára (például Segal és munkatársai, 1993), majd rátér a kapcsolati tér változásainak - az interaktív térben való mozgás dimenziójának - jelen vizsgálatára. Definiáljuk az interaktív tér általunk használt fogalmát és viszonyát a szövegbeli terek (Faragó, 2001) egyéb megközelítéseihez, s meghatározzuk a közelítés és távolítás ambitendenciájának szerepét a borderline személyiségzavarban. Bemutatjuk a vizsgálatban használt interjúmódszert, a tárgykapcsolati epizódok elemzésében használt közelítés- és távolításkódokat, és az elvégzett elemzést. Elemzésünk arra irányult, hogy vajon megtaláljuk-e a kódok mintázatában az ambitendenciának megfelelő közelítés-távolodás ismétlődéseket, illetve találunk-e ettől eltérő mintázatot a major depressziós be­tegek tárgykapcsolati epizódjaiban. Eredményeink szerint a szövegbeli mozgások elrendeződése leképezi a borderline patológiára jellemző „ingadozást”, a major depressziósokra jellemző „elhúzódással” szemben.