Mobile phones are important for people, especially for young adults and adolescents. As people tend to form attachments to not only social partners, but inanimate targets as well, mobile devices can become important objects that provide safety and security. This could lead to separation anxiety, also known as "nomophobia". Constant need for mobile use may result in problematic behaviors in schools, cause distraction in class, it is important to explore the students' relationship to devices. Our study compares state anxiety level of high school students on a regular school day and on an experimental "mobile-free day", when participants do not carry their mobile phones during classes. We hypothesized that separation from the mobiles would increase anxiety and decrease class engagement, especially in students with higher mobile attachment scores. The sample consisted of 235 secondary school students. Results of Repeated Measures ANCOVA showed that anxiety levels increased on the mobile-free school day, but class engagement was not affected by the experiment. Linear regression analysis revealed 'Safe Haven' mobile attachment to be a significant predictor of state anxiety on the mobile free school day. Moreover, correlation analysis revealed that mobile use habits linked to social media and instant message services were associated with higher anxiety scores on the mobile-free school day. Our results provide more insights on both use of mobile phones in learning environment and regarding school regulations of students' device use.

Háttér és célkitűzések: A burnout-szindróma számos módon kapcsolódik az iskolapszichológiai kutatásokhoz. A pedagógusok és a diákok körében egyaránt magas a kiégés aránya, ami súlyos egyéni pszichológiai problémák kialakulásához vezethet. Mindemellett számos kutatási eredmény támasztja alá, hogy a diákok motivációját, viselkedését befolyásolhatja, ha tanáraik viselkedésén észlelik a kiégés tüneteit. Kutatásunk célja egy olyan magyar nyelvű kérdőív létrehozása volt, amely képes mérni, hogy a tanulók mennyire észlelik tanáraikat kiégettnek.Módszer: Magyar kilencedik évfolyamos középiskolás diákokból álló mintán (N = 247, 46,2% lány és 53,8% fiú, átlagéletkor = 15,25 év) ellenőriztük a kérdőív szerkezetét és belső megbízhatóságát, illetve feltártuk az észlelt tanári kiégés kapcsolatát demográfiai és pszichológiai jellegű változókkal (célorientáció, személyes normák).Eredmények: A feltáró- és megerősítő faktorelemzés szerint stabil kétfaktoros struktúra jellemzi a kérdőívet. A tíz item egy „észlelt tanári lelkesedés” és egy „észlelt tanári kiégés” faktorba rendeződik. A Cronbach-alfa mutatók alapján az alskálák, illetve a teljes alskála megbízhatósága is jónak mondható. A nemek közötti összehasonlítás feltárta, hogy a fiúk nagyobb mértékűnek észlelik a pedagógusok kiégését, mint a lányok. Az észlelt tanári kiégés pozitív együttjárást mutatott a negatív osztálytermi viselkedések elfogadásával, míg a pozitív magatartásformákhoz fűződő attitűdökkel és a közelítő-elsajátító motivációval negatív összefüggést találtunk. A hierarchikus regresszióelemzés szerint a célorientációs dimenziókkal együtt az észlelt tanári kiégés képes a pozitív és a negatív viselkedésekhez fűződő személyes normák varianciájának magyarázatára.Következtetések: A statisztikai elemzések alapján létrehozott észlelt tanári kiégés kérdőív alkalmas arra, hogy kutatásokban és a gyakorlatban egyaránt alkalmazva segítse az egyéni és osztályszintű különbségek feltárását a tanári viselkedés diákok általi megítélésében.

No abstract

A diákok viselkedéses problémái gyakran kutatott területet jelentenek. Emiatt érdemes minél szélesebb kontextusban megvizsgálni, hogy milyen tényezők járulhatnak hozzá az osztályteremben megfigyelhető magatartás kialakulásához. Kutatási eredmények szerint a diákok viselkedését gyakran nem csak személyes meggyőződésük, hanem a társaik körében elfogadottnak vélt magatartásformákról alkotott kép befolyásolja. Emellett fontos kiemelni az észlelt tanári kiégés szerepét is, ugyanis a motiválatlannak vagy távolságtartónak észlelt pedagógusok mellett a diákok motivációja és érdeklődése is csökkenhet. Kutatásunk célkitűzése az volt, hogy longitudinális vizsgálat keretében nyomon kövessük tíz szakgimnáziumi osztály közösségének fejlődését kilencedik (N = 247) és tizedik (N = 231) évfolyamban. Kérdőíves vizsgálatunkban a normarendszer mellett az észlelt tanári kiégést és a célorientációs stílusokat is feltérképeztük. Az eredmények szerint az osztályokban mindkét évfolyamban megjelenik a többszörös tudatlanság jelensége, vagyis a diákok tévesen észlelik osztálytársaik személyes normáit, elfogadóbbnak tartják az osztályközösség véleményét a rendbontó magatartásokat illetően az egyéni meggyőződéseikhez képest. A pozitív viselkedésekre vonatkozó előíró normák együtt jártak a közelítő-elsajátító motivációs stílussal, míg a negatív magatartások esetében az osztálytársaknak tulajdonított attitűd a pedagógusok észlelt kiégésével mutatott összefüggést. Azeredmények megerősítik azt a feltételezést, hogy a társas közeg hatással lehet az egyéni viselkedésre és motivációra. Emellett az eredmények rámutatnak arra, hogy a tanár-diák kapcsolatban megjelenő folyamatok kölcsönösen befolyásolhatják a tanítási helyzetben résztvevők érzelmi és motivációs állapotát. A kutatás összességében megerősíti, hogy fontos, támogatni az osztályközösségek fejlődését, mert ez hosszú távon növelheti az iskolai munka eredményességét.

Purpose: Alcohol dependency syndrome (ADS) as one of the most common psychiatric disorders among homeless people has severe consequences such as alcohol withdrawal state (AWS) and alcohol withdrawal state with delirium (delirium tremens [DT]). Therefore, the aim of the present study was to reveal the demographic and clinical characteristics, and risk factors underlying the development of AWS and DT among homeless patients hospitalised with alcohol-related mental disorders.Methods: This retrospective study was conducted between 2008 and 2015 in Hungary. Medical records of 1591 patients diagnosed with alcohol-related mental disorders were listed in 2900 hospital appearances. Two groups were formed based on the presence of home address. Demographic (sex, age, seasonality) and clinical characteristics (presence of AWS, DT, laboratory parameters, psychiatric and somatic co-morbidities) were examined. Statistical analyses were performed by using chi-square tests, independent sample t-test, Mann-Whitney U test and binary logistic regressions. Results: The ratio of homeless appearances was 6.28%. The ratio of male attendances in the homeless group was significantly higher. Significantly elevated GOT/GPT ratio, potassium levels, somatic co-morbidity and lower psychiatric co-morbidity were revealed in the homeless group. There was no significant difference in the ratio of AWS and DT between homeless and non-homeless appearances. Explanatory role of GOT/GPT ratio and potassium level was detected in the development of DT among homeless patients.Conclusion: Our results provide data for the first time about homeless patients diagnosed with ADS. Furthermore, our findings indicate that homelessness bears a critical importance regarding their specific clinical characteristics among patients with ADS.