Az esettanulmány a cseh és a máltai rendőrségek szervezeti és képzési jellemzőiről, valamint a bemeneti követelményekről bemutatásáról szól. A felvázolt hipotézis szerint a bemeneti követelmények, függetlenül a szervezeti és a képzési jellemzőktől, összességében hasonlóságot mutatnak az itthon alkalmazott struktúrával, illetve ezek a kritériumok, nagyobb létszám biztosítása érdekében (szabályozott keretek között) módosulnak. A tanulmány elkészítése a rendelkezésre álló szakirodalom vizsgálatával, valamint angol nyelvű interjúk felvételével készült. A tanulmány a fenti tulajdonságok leírásával a hipotézisben foglaltakat elemzi, és a rendszerek egy-egy ismérvét hasonlítja össze. A kutatás megállapította, hogy a szervezetek sajátosságaitól függetlenül, a bemeneti követelmények alapvetően hasonló filozófia szerint épülnek fel, valamint az erős létszámigények kihatással vannak az aktuális kritériumrendszer felépítésére és működtetésére.

No abstract

A publikáció az Osztrák Szövetségi Rendőrség hivatásos állományú személyzetének kiválasztásával foglalkozik. A vizsgált területek vonatkozásában az általános szervezeti és képzési jellemzők, a toborzás, a személyi és a képesítési követelmények, valamint az alkalmassági kritériumok tanulmányozására került sor. A kutatás az angol és német nyelvű elektronikus források, továbbá a szakirodalom összegyűjtésével, elemzésével történt. Korábban ezzel a kérdéskörrel, ilyen formában idehaza csak részben foglalkoztak, ezért a cikk ismeretbővítőnek és hiánypótlónak is tekinthető. A beszerzett információkból megállapítható volt, hogy a rendőrkiválasztás személyi és képesítési feltételek, valamint az alkalmassági kritériumok köré épül, amelyek között leghangsúlyosabb szerepe a szellemi teljesítőképességnek van.

Ez a publikáció a Ciprusi Köztársaság Rendőrségének kiválasztási eljárását rendszerszinten mutatja be. A hazai minta alapján tanulmányozásra kerültek az általános szervezeti és a képzési jellemzők, emellett hangsúlyosabban a toborzási eljárás, a személyi és a képesítési követelmények, valamint az alkalmassági vizsgálatok. A kutatás az angol nyelvű nyílt források és a szakirodalom összegyűjtésével, elemzésével, továbbá egy strukturált írásbeli interjú felvételével történt. Ezt megelőzően ezzel a kérdéskörrel ilyen formában idehaza nem foglalkoztak, ezért a cikk ismeretbővítőnek és hiánypótlónak is tekinthető. Konklúziója, hogy a ciprusi rendőrség – hasonlóan az általam eddig tanulmányozott európai országokhoz (Írország, Anglia és Wales, Észak-Írország, Skócia, Csehország, Málta, Lengyelország és Szlovénia) – ugyanolyan alapokon, de a területi sajátosságokat figyelembe véve építi fel a rendőrkiválasztás szisztémáját.

A modern rendőrségről, a modernizálás szükségességéről és lehetőségeiről jelentős mennyiségben születtek művek. Jóval kevesebb publikáció áll rendelkezésre a rendőrök kiválasztásáról vagy az alkalmassági kritériumokról. Ennek lehetséges okai közé a szolgálat viszonylagos rövid múltját (erről részletesen később lesz szó), valamint azt sorolom, hogy az újítások elsősorban belső szakanyagokban láttak napvilágot, nem pedig tudományos művekben. Úgyszintén kevés az olyan (naprakész) hazai szakirodalom, amely a  kettő összefüggésének vizsgálatával foglalkozik. A dolgozatban arra keresek választ, hogy a magyar rendőrök jelenlegi felvételi eljárásában, követelményeiben megtalálhatók-e a modern rendőrség jellemzői.