Recent advances in cultural analytics and large-scale computational studies of art, literature and film often show that long-term change in the features of artistic works happens gradually. These findings suggest that conservative forces that shape creative domains might be underestimated. To this end, we provide the first large-scale formal evidence of the association between poetic meter and semantics in 18-19th century European literatures, using Czech, German and Russian collections with additional data from English poetry and early modern Dutch songs. Our study traces this association through a series of unsupervised classifications using the abstracted semantic features of poems that are inferred for individual texts with the aid of topic modeling. Topics alone enable recognition of the meters in each observed language, as may be seen from the same-meter samples clustering together (median Adjusted Rand Index between 0.48 and 1 across traditions). In addition, this study shows that the strength of the association between form and meaning tends to decrease over time. This may reflect a shift in aesthetic conventions between the 18th and 19th centuries as individual innovation was increasingly favored in literature. Despite this decline, it remains possible to recognize semantics of the meters from past or future, which suggests the continuity in meter-meaning relationships while also revealing the historical variability of conditions across languages. This paper argues that distinct metrical forms, which are often copied in a language over centuries, also maintain long-term semantic inertia in poetry. Our findings highlight the role of the formal features of cultural items in influencing the pace and shape of cultural evolution.

A dolgozat egy már meglévő, „a versmérték jelentésmezőjeként” ismert költészetelmélet formalizálását kísérli meg, amely elmélet azt állítja, hogy a modern líra különböző metrikai formái bizonyos jelentésbeli asszociációkat halmoznak fel és őriznek meg. Az LDA témamodellező (topic modelling) algoritmussal vizsgáltuk az orosz költészet tág korpuszát (1750–1950), hogy ezáltal minden egyes verset egy tématérben, a versmértékeket pedig a témák valószínűségének eloszlása szerint reprezentáljunk. Nem felügyelt osztályozást és kiterjedt mintavételt alkalmazva megmutatjuk, hogy a verselési formákon belül és között erős a forma és a jelentés kapcsolata: ugyanahhoz a versmértékhez tartozó két minta sokszor nagyon is hasonlóként tűnik fel, és ugyanannak a családnak két verselési formája legtöbbször szintén egy klaszterbe kerül. Ez a kapcsolat akkor is kimutatható, ha a korpusz kronológiai szempontból ellenőrzött, és nem következménye a populáció méretének. Amellett érvelünk, hogy hasonló megközelítést nyelvek és költészetihagyományok szemantikai mezőinek összehasonlításakor is alkalmazni lehet, amelynek révén az irodalomtörténet legalapvetőbb kérdéseire adhatók releváns válaszok.

No abstract