a tekintetes Akadémia fényes körébe fogadott, ez érdemben szűkölködő öntudatomra inkább úgy hatott, minta a jóakarat és buzgalomnak nyújtott előlegzés a jövő számára, mintsem túl gazdag jutalma a csekély napszámnak, melyet erőm az anyanyelv és esztétika terén érvényesítenem eddig engedett. De mégis az édes anyanyelv és esztétika művelése volt azon kettős ok, mely e kedves becsületbeli tartozást reám hárítá, s így midőn az anyanyelvről-a nő, s az esztétikáról ennek szoros viszonyossága ismét a nővel jött eszembe-nagyon természetes eszmeláncolat vezetett székfoglaló értekezésem tárgyához."-Az Istenért!-kiált fel tán valaki-minek a nőről? Nem azt tárgyalja-e már úgyis tíz könyv közül kilenc; nem hallottunk-e már róla eleget prózában, versben, dicsőítve, káromolva, énekelve, gúnymosollyal; tudósan és tudatlanul? Mi újat adhatna még e tárgy? De szerinte, épp e sokszerű felfogás, ez örökös visszatérés hozzá mutatja, hogy a tárgy kimeríthetetlen, mint a tavasz kelleme, mint a tenger mélye. S ha nekem nem sikerül belőle újat s élvezeteset előidézni, nem a tárgy meddőségében, de hívatlanságomban rejlik a hiány. Az emberiségnek nagy osztályozása a két nem szerint sokkal mélyebben hat az ember akár fizikai, akár erkölcsi lényébe, mint azt valami oly értelmes lény sejthetné, ki földi kötelékeink s nemi viszonyainktól távol, azok ismeretéhez akár rideg okoskodás, akár az élő természet egyéb tüneményeiből vont indukció útján akarna jutni. A nő nem egyszerűen csak ember, ki egyszersmind esetlegesen nőnemű is, mint azt a rideg logika diktálja, de utolsó ízéig egy sajátságos valami-specifice nő. S míg az analízis azt mutatja, az egész élő természetben, hogy annak fokonkénti tökéletesbülésével az ivar mindinkább háttérbe szorul, mert pl. míg a növénynél mint virág főszerepet játszik, a lét koronáját adva reá, addig a madárnak csak hangicsálásában s tollazata ragyogásában nyilatkozik; a legfejlettebb állapotokban pedig a két nem szinte egyenlővé lesz, s az okos vizslában, acélizmú lóban, vérengző tigrisben az erőkülönbségben némi árnyalatán kívül alig nyilatkozik egyébben: addig az ember, ki a sorozatban következik, mindjárt azon következetes következetlenségét mutatja fel a nagy természetnek, mely minden rideg rendszerbe szorítás minden lajstromozás ellen olyan hathatósan tiltakozik, s a két nem közti különbsége erősebben lép fel, hogysem meg ne lepne. A kaukázusi faj férfiagyának átlagos kerülete majdnem két hüvelykkel nagyobb, mint a nő agyáé. Nevezetes, hogy e különbséget, melyet csak az újabb tudomány állapított meg, már a régi művészet is sejté, mely az eszményítésben oly utolérhetetlen finom érzékkel bírt, s minden ókori görög Vénusz-szobron a rendes arányon túl kicsinyített fejet találni. A régi művészet a szerencsés eszményesítési érzéknek számtalan példáját hozhatnám még fel, de szorosan értekezésemhez nem tartozván, csak kettőt akarok kiemelni. Ismét csak az újabb tudomány állapította meg, miként tágul az arcszeglet az egész állatvilágon keresztül, arányban az egyes faj értelmi állásával, míg az emberben az egyenszöget l...