The loss of farmland to urban use in peri-urban areas is a global phenomenon. Urban sprawl generates a decline in the availability of productive agricultural land around cities, causing versatile conflicts between nature and society and threatening the sustainability of urban agglomerations. This study aimed to uncover the spatial pattern of long-term (80 years) land cover changes in the functional urban area of Budapest, with special attention to the conversion of agricultural land. The paper is based on a unique methodology utilizing various data sources such as military-surveyed topographic maps from the 1950s, the CLC 90 from 1990, and the Urban Atlas from 2012. In addition, the multilayer perceptron (MLP) method was used to model land cover changes through 2040. The research findings showed that land conversion and the shrinkage of productive agricultural land around Budapest significantly intensified after the collapse of communism. The conversion of arable land to artificial surfaces increased, and by now, the traditional metropolitan food supply area around Budapest has nearly disappeared. The extent of forests and grasslands increased in the postsocialist period due to national afforestation programs and the demand of new suburbanites for recreational space. Urban sprawl and the conversion of agricultural land should be an essential issue during the upcoming E.U. Common Agricultural Policy (CAP) reforms.

KULCSSZAVAK: a vidék lehatárolása, területi differenciálódás, járási szintű tértípusok, vidékfejlesztés ABSZTRAKT: A vidék fogalmát és lehatárolását, a vidéki térségek újrastrukturálódását, valamint differenciálódását évtizedek óta tudományos diskurzusok övezik. Sokak szerint a vidéki terek jól definiálhatók és objektív mutatók segítségével egzakt módon kö-rülírhatók, míg mások megkérdőjelezik a vidékfogalmak általános érvényét és időtállóságát. Az ezzel kapcsolatos eddigi eredményeket, különböző nézeteket és polé-miákat áttekintve -más hazai műhelyekhez hasonlóan -mi is arra a végkövetkeztetés-re jutottunk, hogy a "vidék" mint térkategória pontosan nem határozható meg.A szakmai viták azonban általában nem csupán elméleti és módszertani kérdé-seket vetnek fel, hanem legtöbbször a területfejlesztéshez kötődő gyakorlatias szempontokat is; mint például az egyes európai uniós tagországok vidékfejlesztését szabályozó irányelvek kérdéskörét. A vidéki térségekről alkotott felfogás ugyanis nagyban meghatározza a nemzeti vidékpolitikák specifikus céljait, illetve predesztinálja a támogatási források elosztását, végső soron pedig a tájak, települések és az ott élő közösségek jövőjét is. Meglátásunk szerint hazánkban mind a témakör elvi kérdés-felvetései, mind a fejlesztésekhez kapcsolódó empíriák rendkívül időszerűek, hiszen a rurális értékek megőrzése és a vidéken élők helyzetének javítása az egyik legsürge-tőbb társadalmi feladatunk.A vidék szerepének növekvő jelentőségét kiemelő komplex vidékkutatási program (2013) alkalmat teremtett a korábbi nemzetközi és hazai vidéktanulmányok átte-kintésére, valamint a már ismert módszerek együttes alkalmazásával új szemléletű térkategória-rendszer kialakítására. Tanulmányunkban -a vidék fogalomkörével és területi lehatárolásával kapcsolatos eddigi megközelítések áttekintő összegzésén túl -a magyarországi vidéki térségek új szempontok szerinti tipológiai kísérletét is bemutatjuk. Kutatásunk során az újonnan kialakított közigazgatási egységeket, vagyis a járáso-kat vettük alapul, és vizsgálatainkat, majd az ezt követő tipizálásokat az általunk

Nature-based tourism has become increasingly popular in recent years. However, the COVID-19 pandemic dramatically impacted the tourism sector and triggered contradictory processes, even in protected areas. This phenomenon opens up new opportunities for nature-based tourism from the perspective of rural development. In this study, we assess the relations between tourism and nature conservation and examine the characteristics of practical cooperation in three Hungarian national parks. Based on in-depth interviews (n = 76), document review, and analysis of tourism-related data, our research proves that nature-based tourism could play an essential role in rural development, but this is far from being fulfilled. None of the sectors have been able to impact the comprehensive development of the rural areas concerned. We conclude that sectoral partnership is inadequate, and there is no effective policy coordination. There is a lack of multiday tourism programs, and the currently available tourism infrastructure is insufficient. Initiatives such as the national park product trademark exist but are not well managed, so they do not have a meaningful impact. The results point out that cross-sector collaboration must be strengthened after the epidemic to provide a basis for policy coordination and joint planning.

No abstract