No abstract

No abstract

Formaldehyde (HCHO) and protoporphyrin, are in connection with redox homeostasis. Data show the importance of HCHO in proliferative as well as in apoptotic processes. Free protoporphyrin can be detected near the Zn-protoporphyrin in cancer and it has pro- and antioxidant forms depending on concentrations. The aim was to determine the amount of HCHO and protoporphyrin concentrations of erythrocytes in colorectal cancer after colectomy and to estimate redox homeostasis. Total 32 adult patients after 5-10 years of colectomy and 9 healthy volunteers were drawn into this study. Tumor markers, redox parameters, HbA1c, HCHO and protoporphyrin concentrations were measured. Erytrocyte HCHO was significantly lower in colectomysed patients, than in controls. Protoporphyrin concentration was low in patients, but in metastasis its concentration was significant. HbA1c correlated significantly with free radicals and decreased the antioxidant status of erythrocytes. HCHO and protoporphyrin concentrations of erythrocytes and the total scavenger capacity are very important indexes in cancer.

No abstract

Abstract. Endogenous transmethylation processes proceed via formaldehyde. Endogenous formaldehyde can be found in special bounded forms in animal tissues. The aim was to find non-invasive methods to help establish an early diagnosis of prostate cancer processes, and to search for a reliable examination repertoire to predict metastasis based on genomic hypomethylation that can be found in tumors. Fifty-eight age-matched patients suffering from prostate cancer and 26 healthy volunteers were enrolled in the study. Biochip technique was applied to quantify serum interleukins and growth factors. OPCL method served to determine mobilized formaldehyde, and fluorometric methods were applied to measure Zn-and free protoporphyrin concentrations in erythrocytes. Spectrophotometric measurements were carried out to evaluate redox homeostasis in plasma. There were no significant differences in most measured laboratory and immune parameters at different early stages of prostate cancer; at the same time, erythrocyte parameters, especially immobilized formaldehyde determination, were promising. The authors assume that hypomethylation detection in erythrocytes might become a predictive factor in the diagnostic panel in the near future. (doi: 10.5562/cca1748)

No abstract

Bevezetés: A bél-máj tengely vizsgálata világszerte előtérbe került. A gyulladásos bélbetegségben szenvedőknél gyakran tapasztalható májenzim-emelkedés, amely diagnosztikus kihívást jelent a mindennapi gyakorlatban. A máj és az epeutak megbetegedései gyakori extraintestinalis manifesztációk mind Crohn-betegségben, mind colitis ulcerosában. A rutin májfunkciós paraméterek meghatározása nem ad pontos képet a májműködési zavarról, így azok prevalenciája alulbecsült lehet. Szükség lenne olyan nem invazív biomarkerek és/vagy pontrendszerek bevezetésére, amelyek a bélbetegségekhez társult májkárosodások diagnosztikájában segítséget nyújtanának. Célkitűzés: Munkánk során fontosnak tartottuk, hogy kiemeljük a bél-máj tengely jelentőségét. Colitis ulcerosában szenvedő betegek adatait használtuk fel bélbetegségek modelljeként, és megvitatjuk a májkárosodás patogenezise hátterében álló lehetséges tényezőket. Módszer: Retrospektív munkánk során mérsékelt aktivitású colitis ulcerosában szenvedő betegek (n = 100; férfi = 46, nő = 54; átlagéletkor: 42,5 ± 12,7) adatait elemeztük és hasonlítottuk össze egészséges kontrollokkal (n = 42; férfi = 17, nő = 25; átlagéletkor: 40,2 ± 13,5). Meghatározásra kerültek a májfunkciós paraméterek (ALT, AST, GGT, ALP, bilirubin, albumin, vérlemezkeszám), epesavszintek, valamint különböző szabad gyökös markerek (globális, enzimatikus) segítségével becsültük a betegek redox-homeosztázisát. Mértük a hidrogéndonor-aktivitást, a redukálóképes-séget, a szuperoxid dizmutáz és a glutation-peroxidáz aktivitásait, az összantioxidáns-státuszt és az indukált kemilumineszcenciát, tekintettel arra, hogy a betegek 5-amino-szalicilsav és/vagy azathioprin és elemi diéta kezelésben részesültek. Eredmények: A májenzim-aktivitások emelkedettebbek voltak colitis ulcerosában, és az összantioxidáns-státusz, valamint a redukálóképesség szignifikánsan csökkent, azonban nem volt szignifikáns különbség a kontrollcsoporthoz képest a glutation-peroxidáz és H-donor-aktivitásban, csak tendenciózus csökkenést tapasztaltunk. Az antioxidánsvé-delem a betegcsoportban a betegek 54%-ánál volt szignifikánsan alacsonyabb mértékű az összes paramétert figyelembe véve. Kemilumineszcenciás módszerrel jobb szabadgyök-fogó képességet mértünk, mind a plazmában, mind az erythrocytában az alkalmazott terápia eredményeként, ugyanakkor a szuperoxid dizmutáz aktivitásának növekedését tapasztaltuk, ami a gyulladásos folyamatokra figyelmeztet. Az epesavszintek csökkenését tapasztaltuk a betegcsoportban, aminek okaként a felgyorsult passzázst is számításba kell venni. Következtetések: A mindennapi rutin során meghatározásra kerülő májenzimértékek nem adnak pontos képet a colitis ulcerosában létrejövő májkárosodás mértékéről. Az általunk meghatározott különböző speciális paraméterek segítsé-gével megbecsülhetjük a bél-máj tengely eltéréseinek hátterében álló folyamatokat. Az epesavszint csökkenése prediktív faktornak tekinthető colitis ulcerosában is. Munkánk rávilágít a májbetegségek nem invazív szűrésének szüksé-gességére gyulladásos bélbetegsé...

No abstract