Visual imagery vividness declines across the lifespan

Abstract

The capacity to elicit vivid visual mental images varies within an extensive range across individuals between hyper- and aphantasia. It is not clear, however, whether imagery vividness is constant across the lifespan or changes during development and later in life. Without enforcing the constraints of strict experimental procedures and representativity across the entire population, our purpose was to take a first look at the self-reported level of imagery vividness and determine the relative proportion of aphantasic/hyperphantasic participants in different age-groups. Relying on the frequently used Vividness of Visual Mental Imagery questionnaire, we collected data on a random sample of 2252 participants between the ages of 12 to 60 years. We found a novel developmental pattern describing a declining ability to elicit vivid visual mental images in the group averages of different age-groups from adolescence to middle age. This effect involves both a decreasing proportion of individuals with very vivid imagery and an increasing proportion of individuals with weak imagery as maturation (assessed by boneage estimations in adolescents) and aging progresses. This finding may help to shed light on yet unknown developmental mechanisms of our internal, stimulus-independent processes, and might also help to determine genetic, maturational, and age-dependent factors in the extreme cases of hyper- and aphantasia.

How Vivid Is Your Mental Imagery?

“…The Vividness of Visual Imagery Questionnaire (VVIQ; Marks, 1973) and its updated versions are the most widely used visual imagery’s vividness measures. This instrument has been used in studies of individuals in age groups from 12 to 50+ years of age (e.g., Gulyás et al, 2021). The original form of VVIQ consisted of 16 items in four groups of four items each.…”

Van képünk hozzá? Nyelv – jelentés – vizualitás • Picture This: Language—Meaning—Visuality

“…-lehet egy vagy több érzékelési módra kiterjedő: látási, hallási, szaglási, ízlelési, tapintási is (Dawes et al, 2020); -a becslések szerint: a népesség 1-5%-a érintett, de általában 2%-ra teszik -mivel teljes körű felmérést valószínűleg nem is lehet végrehajtani, a becslések általában egyetemi diákok válaszain alapulnak (Dance et al, 2022); -van, aki álmában sem lát képeket, de van, aki igen: lényegében a mentális képek akaratlagos felidézése van korlátozva (de lásd még alább is, Milton et al, 2021); -számos képzőművész, közöttük a Disney Studio rajzfilmesei is, afantáziások: ők csak az aktuális látási élmények alapján tudnak ábrázolni, emlékezetből nem -más művészek pedig a skála ellenkező végén vannak: hiperfantáziásak (Milton et al, 2021); -jelentős számban a STEM-(természettudomány, technológia, mérnöki tudomány és matematika) szakmákban, természettudományi, mérnöki területeken dolgoznak, például olyan hírességek, mint Craig Venter, a humán genom projekt megalapítója, Blake Ross, a Firefox böngésző és a Facebook egyik ismert fejlesztő informatikusa vagy Oliver Sacks, a 2015-ben elhunyt neurológus és író (Zeman et al, 2020); -általában gyenge epizodikus memóriával rendelkeznek, azaz az életükben korábban átélt vagy tapasztalt eseményekre egyáltalán nem, vagy a neurotipikus kontrollszemélyekhez képest kevésbé jól emlékeznek vissza (Dawes et al, 2020); -a tárgyak felidézése általában sokkal rosszabb eredményeket ad, mint a mentális terekre való emlékezés (Keogh-Pearson, 2018); -a mentális téri feladatokban egy részük alulteljesít, más részük téri emlékezete azonos szinten van a neurotipikus kontrollszemélyekével (Zeman et al, 2020); -a mentális forgatás feladatban (Shephard-Metzler, 1988), sokuk jól teljesít, de más stratégiával, mint a neurotipikusak (MacKisack et al, 2016;Keogh-Pearson, 2018); -az afantáziások rosszabbul teljesítenek, mint a nem afantáziások az összes vizsgált emlékezeti komponensben, azaz a vizuális és a verbális STM-ben és LTM-ben (STM/LTM = rövid/hosszú távú memória: Monzel et al, 2022); 3 -az életkorral növekszik az afantáziára való hajlam (Gulyás et al, 2021); -egyenesági rokonok között gyakoribb -genetikai meghatározottság lehetséges (Zeman et al, 2020);…”