Absztrakt:
Az egészségügyi, orvosi szimulációs oktatás alapja, hogy klinikai szituációkat,
gyakorlati feladatokat modellez szimulátorok, számítástechnikai megoldások,
esetleg humán szereplők segítségével. Így az oktatott a legvalósághűbb
környezetben sajátíthatja el a készségeket. A közleményben bemutatjuk a
szimulációs oktatás múltját, technológiai hátterét, valamint a szimulációs
oktatás jelenlegi helyzetét Magyarországon, melynek megkérdőjelezhetetlen
szerepe van az egészségügyi felsőoktatásban. Számos pozitív hatása van hallgatók
és oktatók számára, továbbá az intézetek számára is számtalan előnyt tartogat.
Az egységek feladata, hogy hidat teremtsen az elméleti és a gyakorlati képzés
között, felkészítve a hallgatókat a valódi orvosegészségügyi életpálya
kihívásaira. Bár a terület több évszázada ismert módszertan az orvos- és
egészségtudományi képzésben, csak a XXI. században indult jelentős fejlődésnek a
technológia robbanásszerű előrehaladásának köszönhetően. Az innovatív megoldások
révén egyre élethűbben lehet modellezni bonyolultabb orvosi feladatokat is. Már
hazánkban is használják az oktatás során a 3D nyomtatott segédeszközöket,
virtuális- és kiterjesztettvalóság-megoldásokat. A magyarországi „Skill Labor
Hálózat” fejlesztése mellett a szimulációs oktatás hazai módszertanának
kialakítása is megkezdődött, ennek sikerességét jelzi több, oktatást segítő
kézikönyv megjelenése is. A hálózat négy egyetemi skillközpontot és 16 oktató
kórházat foglal magában. A skill-laborok eddig hiányzó láncszemek voltak az
elméleti és a klinikai oktatás között, melyekben magas szakmai színvonalú
gyakorlati készségeket sajátíthatnak el a hallgatók mind a graduális, mind a
posztgraduális képzés során. A kezdeti fejlesztések sikeresnek tekinthetők, ezt
tükrözi a nagy érdeklődés, a résztvevők száma és a hallgatók pozitív
visszajelzései is. Közleményünk átfogó jelleggel betekintést ad a magyarországi
egészségügyi szimulációs oktatás jelenlegi helyzetébe, illetve felveti a
potenciális fejlesztési irányokat, gyakorlati példákkal szemléltetve. Orv Hetil.
2020; 161(26): 1078–1087.