A Magyar Nemzeti Múzeum Üveg- és Kerámiagyűjtemény I. raktárában őrzött műtárgyak közül tíz, uránüvegből készült tárgyat vizsgáltunk: négy emlékpoharat és három pohárkészlet két-két darabját. UV lámpa segítségével választottuk ki a tárgyakat, mert a bennük lévő uraniltartalom miatt így megvilágítva fluoreszkálnak. Az üvegtárgyak kémiai összetételét roncsolásmentesen, kétféle kézi röntgenfluoreszcens (XRF) spektrométerrel határoztuk meg, sugárzásukat hitelesített gammadózis teljesítmény-mérővel, valamint γ- és β-sugárzás detektálására alkalmas felületi szennyezettség-mérővel. A vastag falú, anyagában színezett, egyféle homogén üvegű emlékpoharak az anyagösszetétel és a stíluskritikai, készítéstechnikai jellemzők szerint a 19. századi cseh üvegművesség felé mutatnak. Jó minőségű kálium-kalcium üvegekből készültek, az erősebb zöld szín eléréséhez az urán mellett rezet is adagoltak három pohár üvegéhez. A vékony falú, kétféle, színes és színtelen üvegű likőrös- és borospoharak az Osztrák-Magyar Monarchia területén készültek a 19. század végén, 20. század elején. Zöld kelyhük uránnal és rézzel színezett. Szintén jó minőségű, ragyogó, többségében kálium-kalcium üvegek, a borospoharak egy csoportja pedig ólom-kálium üvegből készült. A tárgyak uránkoncentrációja 0,06–0,1 tömeg% (0,07–0,1 tömeg% U3O8) és 0,5–0,6 tömeg% (0,6–0,7 tömeg% U3O8) közti. Az urántól és leányelemeitől származó dózisteljesítmények mért értékei 105±5 és 65±5 nSv/h köztiek (a tárgyaktól 10 cm távolságra), ill. 150±10 és 70±5 nSv/h köztiek (a tárgyak felszínének közelében). A dózisteljesítmény kisebb ingadozásokkal egyenesen arányos uránkoncentrációval a vizsgált tárgyakban. A mért értékek egyik esetben sem haladják meg a Magyarországon mérhető természetes háttérsugárzás dózisteljesítményének maximális értékeit. A mért dózisteljesítmények összeadódva sem jelentenek sugáregészségügyi kockázatot a tárgyakkal foglalkozó szakemberek és a látogatók számára.