Treatment of pathological fractures of the long bones

Abstract

Bone metastases of the long bones often lead to pain and pathological fractures. Local treatment consists of radiotherapy or surgery. Treatment strategies are strongly based on the risk of the fracture and expected survival.Diagnostic work-up consists of CT and biopsy for diagnosis of the primary tumour, bone scan or PET-CT for dissemination status, patient history and blood test for evaluation of general health, and biplanar radiograph or CT for evaluation of the involved bone.A bone lesion with an axial cortical involvement of >30 mm has a high risk of fracturing and should be stabilised surgically.Expected survival should be based on primary tumour type, performance score, and presence of visceral and cerebral metastases.Radiotherapy is the primary treatment for symptomatic lesions without risk of fracturing. The role of post-operative radiotherapy remains unclear.Main surgical treatment options consist of plate fixation, intramedullary nails and (endo) prosthesis. The choice of modality depends on the localisation, extent of involved bone, and expected survival. Adjuvant cement should be considered in large lesions for better stabilisation.Cite this article: Willeumier JJ, van der Linden YM, van de Sande MAJ, Dijkstra PDS. Treatment of pathological fractures of the long bones. EFORT Open Rev 2016;1:136–145. DOI: 10.1302/2058-5241.1.000008.

Paradigmaváltás a csontmetasztázisok sebészetében. I. Végtagi és medencelokalizációjú áttétek

“…Számos közlemény [3][4][5][6] foglalkozik a csontmetasztá-zisos betegek kivizsgálási algoritmusával.…”

“…Az áttétek körülbelül 10-25%-a fenyegető vagy patológiás töréssel kerül felismerésre [3] és ellátásra traumatológiai, ritkábban ortopéd osztályon. Fontos a törés patológiás jellegének felismerése, ami különösen tumoros anamnézis nélküli szoliter áttétek esetén nem könnyű feladat.…”

“…Több munkacsoport [3,9,23] megpróbált a prognosztikai faktorokra alapozva olyan pontozásos rendszert kidolgozni, amelynek segítségével megjósolható a betegek túlélési esélye. Mindamellett a sok egyedi eltérés miatt igen nehéz megjósolni a betegek túlélését esetenként hónapokra, évekre vonatkoztatva [24].…”

“…Elvárás a műtéttől, hogy a lehető legkevésbé legyen megterhelő a beteg számára (úgynevezett minimálisan invazív eljárás), gyors rehabilitációt tegyen lehetővé (pél-dául azonnali végtagterhelés), műtéti/műtétet követő szövődmények száma legyen alacsony (elkerülendő a rö-vid élettartamú betegeknél az ismételt reoperáció) és tartson ki a beteg várható élettartamáig [3].…”

“…Más megoldás jön szóba, ha a túlélési idő meghaladja a hat hónapot [3], illetve nem operálunk rossz általános állapot mellett, ha a túlélés nem haladja meg az egy hónapot.…”