Többszörös coronarialaesiók és diffúz coronariabetegség funkcionális értékelése

Abstract

A coronariabetegség diagnosztikájában az elmúlt évtizedekben egyre fontosabb szerep jut a koronarográfia során használt invazív funkcionális vizsgálómódszereknek. A hagyományos, csak anatómiai értékekkel számoló koronarográfiás vizsgálat nem nyújt információt arról, hogy az intermedier laesiók okoznak-e vérellátási zavart, illetve gyakran nem áll rendelkezésre a vizsgálat előtt elvégzett, ischaemiát igazoló és lokalizáló, megfelelő szenzitivitású és specificitású noninvazív vizsgálómódszer. Számos tanulmány rávilágított a funkcionális invazív vizsgálómódszerek használata során szerzett klinikai előnyökre. Revascularisatio hiányában a koszorúér-betegség funkcionális súlyossága fordított arányban áll a nemkívánatos cardiovascularis eseményekkel. Lényeges pontja a szív vérellátásának javításakor azoknak az eltéréseknek a kiválasztása, amelyek az ischaemiáért a leginkább okolhatók. A diffúz betegség és többszörös szűkületek invazív funkcionális vizsgálata egyelőre még nincs teljes mértékben tisztázva. A klinikai vizsgálatokkal igazolt módszereken túl új eljárásokat dolgoztak ki az utóbbi időben, mint például a ’pullback pressure gradient’ alkalmazása vagy az ’instantaneous wave-free ratio intensity’. Így lehetőség nyílhat az adott coronarián belül a funkcionálisan súlyos, az éren belüli ischaemiáért, illetve tünetekért elsősorban felelős laesiók kiválasztására és revascularisatiójára vagy diffúz betegség, egyértelműen nem kijelölhető laesio esetén a gyógyszeres kezelés optimalizálására. Orv Hetil. 2022; 163(48): 1902–1908.

Myocardialis izomhíd: a tüneteket befolyásoló morfológiai faktorok vizsgálata

“…A hagyományos FFRvizsgálat során, adenozinnal provokált maximális hyperaemia alatt, a laesiótól distalis koszorúérszakaszban mért nyomást vetjük össze az aortában mért nyomással. A "cut-off" (küszöb-) érték 0,75 (Pd/Pa), ez alatt már biztosan szignifikánsnak tekinthető, ischaemiát provokál a laesio [23]. Hakeem és mtsai [24] mutattak rá, hogy az emelkedő dózisú dobutaminnal végzett FFR-mérés érzékenyebben jelzi a funkcionálisan szignifikáns szűkületet myocardialis izomhíd esetén.…”