Több változó, több elutasítás?

Abstract

Tanulmányunkban a leszbikusokkal és a melegekkel kapcsolatos társadalmi attitűdöket vizsgáljuk a European Social Survey (ESS) 8. és 9. hullámában felvett adatok felhasználásával, különös tekintettel a „Hagyni kell, hogy a meleg férfiak és a leszbikus nők szabadon éljék az életüket”(B34); a „Szégyellném, ha a közeli rokonaim között volna meleg férfi vagy leszbikus nő”(B35); és „A meleg férfipárokat és a leszbikus női párokat a gyermekek örökbefogadása terén a heteroszexuális párokéval megegyező jogoknak kellene megilletnie”(B36) változókra. A B34 egy ESS alapváltozó, amely 2002 óta mind a kilenc ESS adatfelvételi hullámban szerepelt, a másik két kérdés azonban csak a 8. hullámtól került az alapváltozók közé. Korábban több kritika érte az ESS-t a csupán egy általános elfogadást mérő változó (B34) szerepeltetése miatt, amivel kapcsolatban felmerült, hogy – főként a társadalmi befogadással jobban jellemezhető európai társadalmakban – már nem tudja elég jól mérni a „modern homonegativitás” nehezebben tetten érhető megnyilvánulásait. Célunk, hogy a leszbikus nők és a meleg férfiak társadalmi elfogadottságát vizsgáló európai szakirodalomhoz járuljunk hozzá azáltal, hogy mindhárom változó működését összehasonlítjuk a korábbi empirikus elemzésekben is használt társadalmi-demográfiai háttérváltozók (nem, életkor, lakhely, iskolai végzettség, vallásosság stb.) tükrében. Emellett szeretnénk arra is rávilágítani, hogy milyen összefüggés lehet az azonos nemű párok általi közös örökbefogadás intézményesítettsége, valamint a leszbikus nők és a meleg férfiak társadalmi elfogadottsága között az általunk vizsgált 20 európai országban. Elemzésünk leíró statisztikákra és lineáris regressziós modellekre épül.

„Egyszer volt, hol nem volt…” : Kommentek és vélemények a Meseország mindenkié című mesekönyvről

“…A szerzők meglátása szerint az elmúlt években nem változott számottevően a melegek megítélése a kormányzati diskurzus és a törvénymódosítások hatására sem (Bíró-Nagy-Szászi-Varga 2022), viszont ez egyszersmind azt is jelenti, hogy az elutasító többség álláspontja sem változott az elmúlt időszakban. Emellett a nemzetközi ESS felmérések azt mutatják, hogy hazánk Oroszországgal, Litvániával, Észak-Macedóniával és Szerbiával együtt az egyik legelutasítóbb a melegekkel és leszbikusokkal szemben (Takács-Swart 2021).…”

A homoszexualitással kapcsolatos társadalmi attitűdök a 21. század elején Magyarországon

“…A homoszexualitás társadalmi megítélését vizsgáló nemzetközi szakirodalomban több nagymintás kvantitatív vizsgálatban a modernizáció, a posztmodernizáció és a kulturális örökség elméletek átfogó kereteit alkalmazva arra a következtetésre jutottak (lásd Inglehart 1997;Štulhofer-Rimac 2009;Gerhards 2010), hogy a modernebb, urbanizáltabb, posztmateriálisabb értékorientá ciójú, kevéssé vallásos országokban nagyobb eséllyel találunk magasabb szintű társadalmi elfogadást a homoszexualitás, illetve a leszbikus nők és a meleg férfiak iránt, mint máshol. Korábbi összehasonlító empirikus vizsgálatok eredményei arra is rávilágítottak, hogy hogyan hathat a melegek és a leszbikusok iránti társadalmi attitűdökre a válaszadók neme, kora, iskolázottsága, vallási háttere, politikai önbesorolása és más jellemzői, például a bevándorlás megítélése (lásd Adamczyk 2017; Adamczyk-Pitt 2009;Doebler 2015;Kuyper et al 2018;Steffens-Wagner 2004;Takács-Szalma 2011, 2012, 2013a, 2013b, 2020Takács et al 2016, Takács-Swart 2021. Emellett a támogató attitűdök nagymértékben összefügghetnek a vizsgált országok közpolitikai jellemzőivel is, különös tekintettel az azonos nemű párkapcsolatok intézményesítettségére (Van den Akker et al 2013;Hooghe-Meeusen 2013).…”