The SEA-Directive and the SEA-Protocol adopted to spatial planning—similarities and differences

Stoeglehner, Gernot; Wegerer, Gerald

doi:10.1016/j.eiar.2006.04.002

Cited by 24 publications

(12 citation statements)

References 2 publications

Supporting

Mentioning

Contrasting

Unclassified

Order By: Relevance

“…According to the scoping the environmental report shall include (1) information about the plan or programme, (2) a description of the environmental objectives, (3) the environmental situation, (4) the methods, procedures and results of the environmental appraisal of certain alternatives as well as (5) monitoring and compensation measures of significant environmental effects of the plan or programme (Stoeglehner and Wegerer, 2006). Consultations must be held, where the public and affected neighbouring states have the right to comment on the draft plans and the environmental report.…”

Section: Strategic Environmental Assessmentmentioning

confidence: 99%

Implementing ecological footprinting in decision-making processes

Stoeglehner

Narodoslawsky

2008

Land Use Policy

Self Cite

View full text Add to dashboard Cite

Section: Strategic Environmental Assessmentmentioning

confidence: 99%

Implementing ecological footprinting in decision-making processes

Stoeglehner

Narodoslawsky

2008

Land Use Policy

Self Cite

View full text Add to dashboard Cite

“…Basically, the SEA Protocol is based on the SEA Directive (Stoeglehner & Wegerer, 2006), which was adopted in 2001 and required transposition by the Member States in July 2004. The SEA Directive lays down a minimum framework at the EU level, which sets out the broad principles of the environmental assessment system and leaves the details to the Member States.…”

Section: Sea Requirementsmentioning

confidence: 99%

Embedding Maritime Spatial Planning in National Legal Frameworks

Drankier

2012

Journal of Environmental Policy & Planning

View full text Add to dashboard Cite

Maritime spatial planning (MSP) is increasingly being introduced as a tool to improve decision-making for those maritime areas where competing human activities occur and to manage the effects on the marine environment. According to the European Commission's Roadmap for Maritime Spatial Planning: Achieving Common Principles in the EU of November 2008, for MSP to be effective, it should be established by setting up a legally binding framework. Recently, several European Union (EU) Member States have developed systems to establish a firm national legal basis to engage in MSP in all maritime waters within their national jurisdiction. However, their starting points are different; whereas, the Netherlands and Germany extended their existing territorial spatial planning framework seaward, the UK developed an entire new planning system specific for its maritime waters. This article aims to explore how the EU Member States mentioned above have embedded their maritime spatial planning activities in their national legal system and to what extent they are bound by global and EU-legislation when engaging in MSP. Special attention is paid to issues of cross-sectoral coordination and cross-border consultation with neighbouring States.

show abstract

“…Ma még mindig a stratégiai környezeti vizsgálatok több változatát különböztetik meg, ezek hatókörben, nyitottságban, intenzitásban és id őtartamban is eltérnek egymástól (Szilvácsku 2003). A programok és tervek környezeti szempontú vizsgálatát nem csak az unióban végezik, hiszen a 2003. május 21-én Kievben elfogadott úgynevezett SKV Protokoll-t -mely részben eltér az Uniós SKV-tól -unión kívüli államok is aláírták (Stoeglehner-Wegerer 2006). Úgy tűnik tehát, hogy egy olyan környezetpolitikai eszközről van szó, amely széles körben elfogadott és alkalmazott eleme lesz a tervezésnek.…”

Section: Az Skv Tudás Terjedéseunclassified

„Kormányzás a fenntarthatóságért” (Egy nemzetközi kutatási program margójára)

Varjú¹

2006

TéT

View full text Add to dashboard Cite

BevezetésAz Európai Unióval kapcsolatos (társadalomtudományi) politikatudományi kutatások leggyakoribb témája az ún. európaizáció, mely folyamat során az unió szabá-lyozó, orientáló szerepének hatására a tagállamok gazdasági, társadalmi, jogi, politikai és közjogi rendszere közeledik egymáshoz. Az európaizáció sajátossága, hogy nem csupán azokon a területeken következik be, ahol az alkalmazkodás lényegében kötelező, hanem azon területeken is, ahol nincs ilyen kényszer (Pálné 2005, 11). Éppen ezért nem véletlen, hogy az elmúlt tíz évben az Európai Unióban az integrá-ció mélyülésével egyre er őteljesebben és egyre inkább egységesen érvényesül a környezetpolitika, valamint annak különböz ő szintű nemzetközi kutatási igénye is.Az ezredfordulót követ ően a magyar környezetvédelmi szabályozásra a jogharmonizációs feladatok tömege volt jellemz ő, mely azt eredményezte, hogy mára csak elvétve találni olyan közösségi jogszabályt, amelynek nincs magyar megfelel ője, és ez is jellemzően csak átmeneti állapot (Horváth et al. 2004). A különböző érvényességű, szintű, a környezet védelmét szolgáló intézkedések, normák, értékelések (környezeti hatásvizsgálat, környezeti felülvizsgálat, stratégiai környezeti vizsgálat, EMAS rendszer, ISO 14001, EU Hatodik Környezetvédelmi Akcióprogram, II. Nemzeti Környezetvédelmi Program stb.) mind a természeti-, épített-, valamint társadalmi környezetünket hivatottak megvédeni saját tevékeny-ségünk következményeit ől. Egyre inkább tudatosítani kell azonban, hogy nem elég szabályozni, hanem szükség van a kormányzás problémáira is felhívni a figyelmet a környezetpolitikában.

show abstract

The SEA-Directive and the SEA-Protocol adopted to spatial planning—similarities and differences

Cited by 24 publications

References 2 publications

Implementing ecological footprinting in decision-making processes

Implementing ecological footprinting in decision-making processes

Embedding Maritime Spatial Planning in National Legal Frameworks

„Kormányzás a fenntarthatóságért” (Egy nemzetközi kutatási program margójára)

Contact Info

Product

Resources

About