The Right in the European Parliament Since 1979

Abstract

This article examines the development of the representation of the Right in the European Parliament (EP) since 1979. The Right in Europe has always been more complexly structured than the Left. In particular, the Right remains divided on both culture and economic policy. Developments in the past decades have not significantly weakened this complexity. While urban-rural and church-state cleavages may have weakened, economic and centre-periphery divisions remain strong. Moreover, the Right has become more diverse with the rise of extreme parties and democratisation in Southern and Central/Eastern Europe. To what extent has this diversity been mirrored in the EP? Paradoxically, one strong trend has been the rising dominance of the European People's Party. This is because size itself has become an attraction due to (1) the growing institutional power of the EP and (2) internal rules. Declining divisions within the mainstream Right have also played a role. At the same time, the Right has remained diverse within the EP, with a plethora of smaller groups based around Liberals, Conservatives, Eurosceptics and the Extreme Right. These divisions have persisted due to the complexity of the European Right and the simultaneous fluidity of these divisions.

Szintlépés vagy átmenet? : Az Identitás és Demokrácia képviselőcsoport az Európai Parlamentben

“…Az EP működése, más modern törvényhozó testületekéhez hasonlóan, képviselőcsoportokra épül (Hix, Noury, Abdul G. és Roland, 2007), ezért a függetlenstátusz számos szempontból (pl. kapcsolatok kialakítása, érdekérvényesítés, elérhető patronázspozíciók, felszólalási időkeret) hátrányt jelent (Archick és Mix, 2011;Wagner, 2011). Ez különösen azon szereplők számára bír ösztönző erővel, akik a hazai színtéren nem, vagy csak korlátozottan rendelkeznek parlamenti képviselettel (pl.…”

“…A közvetlen EP-választás 1979-es bevezetése óta az Európai Néppárt (European People's Party, EPP) a jobboldal egyetlen stabil frakciója, ami elsősorban a széles körű tagságából, valamint a tagok nagyarányú kormányzati pozíciójából ered. Az EPP-től jobbra ciklusonként újabb és újabb konzervatív, nacionalista, euroszkeptikus és/vagy radikális jobboldali frakciók szerveződtek, amelyek jóval kisebbek, ideológiai és közpolitikai szempontból egyaránt heterogének, tagság szempontjából pedig instabilak voltak (Wagner, 2011). Ennek hátterében a jobboldalnak az európai színtéren megfigyelhető fragmentáltsága (Ennser, 2012), valamint a pártokat elválasztó ideológiai, történeti és stratégiai ellentétek, továbbá a pártvezetők személyes rivalizálása áll (Hajdú, 2017a, 64-70.…”

“…Ennek tükrében felmerül a kérdés, hogy az ID frakció csupán a radikális jobboldal szintlépésének tekinthető-e, vagy az európai pártrendszerek átalakulását kísérő átmeneti állapotnak. A korábbi ciklusokban az EPP-től jobbra sokszínű, gyorsan változó, instabil konzervatív és euroszkeptikus frakciók működtek (Wagner, 2011). 2009-től azonban fokozatos stabilizálódás figyelhető meg az Európai Parlamentben.…”

Radikális jobboldal és új nacionalizmus : A radikális jobboldal mint válasz a nemzetállami szuverenitást érő kihívásokra egyes nyugat-európai országokban

“…Lipset és Rokkan négy klasszikus törésvonala (Lipset -Rokkan, 1967), Inglehart posztmateriális törésvonala (Inglehart, 1977), az ezredforduló utáni Európában megfigyelhető zöld, alternatív és libertarináus (Green, Alternative, Libertarian -GAL), illetve a tradicionalista, tekintélyelvű és nacionalista (Traditional, Authoritarian, Nationalist -TAN) értékrend konfliktusa (Hooghe et al, 2002;Kriesi et al, 2008) nem csupán az egyes államok pártrendszerén belül bír strukturáló erővel, hanem a politikai blokkokon belül is elválasztja a szereplőket (Wagner, 2011). Mindezekkel együtt az eltérő szociokulturális és gazdaságpolitikai elképzelések, nemzeti hagyományok, egyedi politikai célok azt eredményezhetik, hogy az egymáshoz rendkívül hasonló profilú pártok nemzetközi színtéren képtelennek bizonyulnak az együttműködésre.…”

“…Az EP frakcióit, különösen a jobboldalon, a permanens változás jellemzi. A frakciók mérete, tagsága, sok esetben pedig elnevezése is ciklusról ciklusra változik (Lord, 1997;Wagner, 2011). A jobboldal egyetlen stabil pontját a közvetlen választás 1979-es bevezetése óta az Európai Néppárt jelenti.…”