The psychology of gratitude

Abstract

A hála gyakorta átélt társas érzelmeink egyike. Jellemzôen olyan helyzetekhez kötôdik, amelyekben azt észleljük, hogy a másik személy (szándékos) cselekvése ránk nézve pozitív következménnyel jár, vagyis számunkra valamilyen módon hasznos. A hála megjelenhet vallási kontextusba ágyazottan vagy attól függetlenül, egy olyan általánosabb életszemlé-let részeként is, amely az életünk pozitív aspektusainak felismerésével és fokozott értéke-lésével függ össze. A kétezres évektôl kezdve (döntôen a pozitív pszichológia térnyerésé-hez kapcsolódóan) ugrásszerûen megnôtt a hálával kapcsolatos tudományos publikációk, azon belül is fôként a hála és egyes személyiségvonások, a jóllét, a pszichopatológiák, a társas kapcsolatok és a megküzdés összefüggéseit feltáró empirikus kutatások száma. A jelen tanulmány célja egyfelôl annak bemutatása, hogyan gondolkodik a pszichológia tudománya a hála természetérôl, milyen módon konceptualizálja és teszi mérhetôvé azt; másrészt azoknak a kutatási eredményeknek az áttekintése, amelyek a hála átélése és kifejezése, valamint a mentális egészség és boldogság közötti összefüggéseket vizsgálják. Végül olyan terápiás intervenciók is említésre kerülnek, amelyek hatékonynak bizonyultak a hála, és azon keresztül a jóllét fokozása szempontjából.Kulcsszavak: hála, jóllét, pozitív pszichológia, terápiás intervenciók BevezetésBár a hála az egyike a legnagyobb gyakorisággal átélt pozitív társas érzel-meinknek, az empirikus pszichológiai kutatások szempontjából az utóbbi másfél évtizedig meglehetôsen elhanyagolt témának számított (Wood, Froh, & Geraghty, 2010). Ennek oka egyrészt vallási kontextusba ágyazott-sága: bármely nagy monoteisztikus világvallást tekintjük, a hála a szent szövegekben és tanításokban magasra értékelt erényként jelenik meg, át-élése és kifejezése pedig a vallási rítusok központi eleme (Emmons &