The Group Structure of Cocitation Clusters: A Comparative Study

Mullins, Nicholas C.; Hargens, Lowell L.; Hecht, Pamela K.; Kick, Edward L.

doi:10.2307/2094554

Cited by 168 publications

(75 citation statements)

References 17 publications

Supporting

Mentioning

Contrasting

Unclassified

Order By: Relevance

“…Despite its wide use, the core-periphery concept still lacks a formal definition for the separation of the core from the periphery, though a number of intuitive understandings have been mentioned in the literature (e.g., Breiger 1981, Wasserman and Faust 1994, Scott 2013, Rombach et al 2014) and reviewed by Borgatti and Everett (2000). Empirically supported examples of the core-periphery concept include networks of disease dynamics (Kitchovitch and Liò 2011), spatial group interaction (Onnela et al 2011), scientific collaboration and citations (Mullins et al 1977, Newman 2004, friendship (Adaic and Adar 2003), advice in the workplace (Cross et al 2001), and interlocking directorates of corporations (Mizruchi 1996).…”

Section: Network Structure and Governancementioning

confidence: 99%

Resilience to climate change in a cross-scale tourism governance context: a combined quantitative-qualitative network analysis

Luthe¹,

Wyss²

2016

E&S

View full text Add to dashboard Cite

Resilience to climate change in a cross-scale tourism governance context: a combined quantitativequalitative network analysis. Ecology and Society 21 (1) ABSTRACT. Social systems in mountain regions are exposed to a number of disturbances, such as climate change. Calls for conceptual and practical approaches on how to address climate change have been taken up in the literature. The resilience concept as a comprehensive theory-driven approach to address climate change has only recently increased in importance. Limited research has been undertaken concerning tourism and resilience from a network governance point of view. We analyze tourism supply chain networks with regard to resilience to climate change at the municipal governance scale of three Alpine villages. We compare these with a planned destination management organization (DMO) as a governance entity of the same three municipalities on the regional scale. Network measures are analyzed via a quantitative social network analysis (SNA) focusing on resilience from a tourism governance point of view. Results indicate higher resilience of the regional DMO because of a more flexible and diverse governance structure, more centralized steering of fast collective action, and improved innovative capacity, because of higher modularity and better core-periphery integration.Interpretations of quantitative results have been qualitatively validated by interviews and a workshop. We conclude that adaptation of tourism-dependent municipalities to gradual climate change should be dealt with at a regional governance scale and adaptation to sudden changes at a municipal scale. Overall, DMO building at a regional scale may enhance the resilience of tourism destinations, if the municipalities are well integrated.

show abstract

Section: Network Structure and Governancementioning

confidence: 99%

Resilience to climate change in a cross-scale tourism governance context: a combined quantitative-qualitative network analysis

Luthe¹,

Wyss²

2016

E&S

View full text Add to dashboard Cite

show abstract

“…Our algorithm unambiguously reveals that, in terms of the hierarchy of different community sizes, specialties are the smallest subset of authors that can be "brought together". These techniques could be of great use to historians or sociologists of science, by tracking the emergence, demise, proximity or fusion of specializations, as well as the evolution of scientific paradigms (Mullins, 1972;Chubin, 1976;Mullins et al, 1977;Small, 2006). Given a specific community, we can identify -using keywords, for instance -its ideas, methods and membership.…”

Section: Resultsmentioning

confidence: 99%

“…The idea behind this type of work, initially developed and used by H. Small and others (Small, 1973;Marshakova, 1973;Small & Griffith, 1974;White, 1981;White & McCain, 1981;Small & Sweeney, 1985;Bayer et al, 1990) is to use cocitations as the foundation of a conceptual network that evolves in time based on the choices (citation practices) of scientists themselves (Small, 1978). Often, these conceptual domains turn out to be very similar to what have come to be known as invisible colleges of scientists (Crane, 1972;Mullins et al, 1977).…”

Section: Introductionmentioning

confidence: 99%

A new approach for detecting scientific specialties from raw cocitation networks

Wallace

Gingras

Duhon

2008

J. Am. Soc. Inf. Sci.

View full text Add to dashboard Cite

We use a technique recently developed by Blondel et al. (2008) in order to detect scientific specialties from author cocitation networks. This algorithm has distinct advantages over most of the previous methods used to obtain cocitation "clusters", since it avoids the use of similarity measures, relies entirely on the topology of the weighted network and can be applied to relatively large networks. Most importantly, it requires no subjective interpretation of the cocitation data or of the communities found. Using two examples, we show that the resulting specialties are the smallest coherent "group" of researchers (within a hierarchy of cluster sizes) and can thus be identified unambiguously. Furthermore, we confirm that these communities are indeed representative of what we know about the structure of a given scientific discipline and that, as specialties, they can be accurately characterized by a few keywords (from the publication titles). We argue that this robust and efficient algorithm is particularly well-suited to cocitation networks, and that the results generated can be of great use to researchers studying various facets of the structure and evolution of science.

show abstract

“…A centrum-és perifériaelemzéssel a hálózatok két csoportra oszthatók, centrumra és perifériára (Borgatti & Everett, 2000). A centrum a köz-ponti pozícióban lévő személyek csoportját tartalmazza, amelyre a teljes hálóhoz képest nagyobb mértékű és viszonosabb interakciós mintázat jellemző, ezzel szemben a perifé-rián található személyek jellemzően a centrumhoz kapcsolódnak, ám egymáshoz nem (Mullins, Hargens, Hecht, & Kick, 1977). Tanulási szempontból mindezek miatt valószí-nűsíthetően jelentősége van annak, ha a tanulóközösségben kimutatható ilyen jellegű centrum-periféria mintázat.…”

Section: Az Interakciós Háló Alhálózatai Komponensei éS Csoportosulásaiunclassified

Tudásépítő tanulóközösségek interakciós hálói

Molnár¹

2016

Magyar Pedagógia

View full text Add to dashboard Cite

A tanulás a passzív tanulói befogadásra építő tudásszerzés mellett/helyett történhet tanulóközösségben végzett egyéni és közös vizsgálódás, valamint tudásalkotás keretében is (l. pl. Scardamalia & Bereiter, 1994;Jong & Joolingen, 1998;Garrison, Anderson, & Archer, 1999;Muukkonen, Hakkarainen, & Lakkala, 1999;Hakkarainen, Palonen, Paavola, & Lehtinen, 2004). A közös vizsgálódás során a tanulók a megismerni kívánt tananyagokat, témaköröket egymással szövetkezve értelmezik, tárják fel, vitatják meg, végül összegzik a feltártakat. Mindez végezhető online tanulási környezetben reflektív szövegalkotás (l. pl. Moon, 1999) és társas véleményezés formájában (l. pl. Williams & Jacobs, 2004;Kim, 2008). Ez egyre könnyebben megvalósítható, mivel az oktatásban rohamosan terjed a digitális technológia tanítás-tanulás célú alkalmazása (Kárpáti, 2003;Csapó, 2004;Molnár, 2011). A reflektív tanulási stratégia része, hogy a tanulók társaiktól rendszeres visszajelzést kaphatnak, ami a szövegeik javításában lehet segítségükre. Ez a véleményezési tevé-kenység -kedvező tanulási légkör függvényében -élő és eleven diskurzusokat eredmé-nyezhet (Garrison & Kanuka, 2004). A diskurzusokban megnyilvánuló kommunikációt a tanár általában csak részben tudja érzékelni, megfigyelni, ugyanakkor a tanulók között zajló kommunikáció struktúrája és dinamikája feltárható, elemezhető kapcsolatháló-elemzéssel (Wasserman & Faust, 1994).Pedagógiai szempontból felmerül a kérdés, hogy ilyen tanulási helyzetekben a tanulók milyen módon szólítják meg egymást, interakcióik sokasága milyen kommunikációs hálót eredményez; a tanulók hol helyezkednek el ebben az interakciós hálóban, kikkel érintkez-nek és beszélgetnek, szövetkeznek; hogyan csoportosulnak annak érdekében, hogy megoldják és teljesítsék feladataikat. Az interakciók mintázatai olyan strukturális információt jelentenek, amelyek alapján megismerhető a tanulók aktivitása az általuk kezdeményezett és kapott hozzászólásaik alapján, feltárható a tanulók segítői és aktivitási hálója. Ez hozzájárul a tanári munka javításához és megújulásához: a feladatok, a beavatkozások, a motivációs és az értékelési rendszer tervezéséhez és korrekciójához. Az is lényeges, hogy milyen csoportosulások, szövetségek és elkülönülések alakulnak ki a tanulók körében. Ezek a tulajdonságok alkotják az interakciók dinamikáját.A hazai neveléstudományi szakirodalomban a kapcsolatháló-elemzés alig ismert és alkalmazott elemzési eljárás. Az online tanulási környezetben kialakult interakciók kapcsolathálózati jellemzőinek feltárása lehetőséget adhat a tanulóközösség tanulási folyamatban zajló tevékenységeinek megértésére. Kimutatható ugyanis, hogy a tanulóközösségben kik

show abstract

The Group Structure of Cocitation Clusters: A Comparative Study

Cited by 168 publications

References 17 publications

Resilience to climate change in a cross-scale tourism governance context: a combined quantitative-qualitative network analysis

Resilience to climate change in a cross-scale tourism governance context: a combined quantitative-qualitative network analysis

A new approach for detecting scientific specialties from raw cocitation networks

Tudásépítő tanulóközösségek interakciós hálói

Contact Info

Product

Resources

About