The Effect of Nazism on Medical Progress in Gastroenterology: The Inefficiency of Evil

Abstract

While Nazism is almost universally recognized as a great evil, control of science and medicine by the totalitarian Nazi state might be viewed as increasing efficiency. Scientific methods are applied to semiquantitatively analyze the effects of Nazism on medical progress in gastroenterology to document its pernicious effects, and to honor outstanding gastroenterologists persecuted or murdered by the Nazis. This is a retrospective, quasi-case-controlled study. To disprove the null hypothesis that Nazism was efficient, retarded progress in gastroenterology is demonstrated by (1) enumerating the loss to Nazi Germany from 1933 to 1944 due to violent death, incarceration, or forced exile of key researchers in gastroenterology, defined by authorship of at least one book or 10 articles in peer-reviewed journals or other outstanding scholarship; (2) demonstrating a statistically significantly greater loss in Nazi Germany than in non-Nazi (Weimar German Republic from 1921 to 1932) or anti-Nazi (democratic America from 1933 to 1944) control groups; and (3) demonstrating that each loss was directly due to Nazism (murder, incarceration, or exile due to documented threat of violence/death or revocation of medical license). Sources of error in analyzing events from 70 years ago are described. Nazi Germany and Nazi-occupied Europe gained 0 and lost 53 key gastroenterology researchers, including 32 lost due to forced exile, 11 murdered by the Nazis, 5 lost due to suicide under threat of violence, 3 in hiding from the Gestapo, and 2 for other reasons. Fifty-two of the gastroenterologists were persecuted solely because they were Jewish or of Jewish descent and one because he was a Christian anti-Nazi Polish patriot. Particularly severe losses occurred in endoscopy. The loss in Nazi Germany from 1933 to 1944 was significantly greater than that in non-Nazi Germany and Austria from 1921 to 1932 (53 versus 4; odds ratio = 25.27; 95% CI: 9.01-70.48; P < 0.0001) and was significantly greater than that in anti-Nazi America from 1933 to 1944 (53 versus 0; odds ratio > 104.0; 95% CI: 17.62-608.95; P < 0.0001). Lost physicians in Nazi Germany (with reasons for loss) included Ismar Boas, the father of modern gastroenterology (suicide after medical license revoked); Hans Popper, the father of hepatopathology (fled impending arrest); Rudolph Nissen, the father of antireflux surgery (fled after job dismissal); Rudolph Schindler, the father of semiflexible endoscopy (fled after incarceration); Heinrich Lamm, the first to experimentally demonstrate fiberoptic transmission and the first to suggest its applicability for gastroscopy (fled after medical license revoked); Hermann Strauss, a pioneer in rigid sigmoidoscopy (suicide in a concentration camp); A.A.H. van den Bergh, who discovered the van den Bergh reaction to differentiate indirect from direct bilirubin (died in hiding in Nazi-occupied Holland); and Kurt Isselbacher, subsequently the Chief of Gastroenterology at Harvard Medical School (fled in childhood after a grandfather murdered by Nazis...

A More Than One-Hundred-Fold Higher per Capita Rate of Authorship of Five Democratic Nations Versus Their Relatively Undemocratic Neighboring Nations Among 6,437 Articles in 14 Medical Journals: Does Democracy and Civil Liberties Promote Intellectual Creativity and Medical Research?

“…Political restrictions and fear limit intellectual expression, discourse, and creativity. Consider, for example, the flourishing of intellectual creativity in ancient Athens, the model democracy, compared to Sparta, the model military state [19], and the chilling effect of Nazi totalitarianism on German medical research during World War II and for one generation thereafter [20,21]. Equating article quantity with research importance is simplistic.…”

Gasztroenterológia a nácizmus időszakában

“…A náci pártnak 1942-ben 38 000 orvos tagja volt, azaz az orvostársadalom fele, akik vallották az északi árja faj felsőbbrendűségét, s elfogadták a fajtisztaság ("Rassenhygiene") elméletét, a "német betegnek német orvost" (deutsche Ärzte für deutsche Kranken) elvét. A propaganda különösen sikeres volt az 1920-30 között végzett fiatal orvosok körében, akiknek a gazdasági válság évei után jobb állást, magasabb fizetést, az egyetemi ranglétrán előrelépést ígértek (például Josef Rudolf Mengelének [1911Mengelének [ -1979 minden vágya az egyetemi karrier volt, s azért szegődött el Auschwitzba, mert katedrát ígértek neki) [2]. Ez a törekvés még érthető a feltörekvő fiatal értelmiség részéről, de párosult a német orvostársadalom zsidótlanításával, mivel úgy tartották, hogy a zsidó orvo- 1 Az eugenika (1. táblázat) a görög eu = jól, helyesen, megfelelően + genes = születés szavakból jött létre.…”

“…sok túlreprezentáltak voltak: 1932-ben 52 000 orvos közül 6000 volt zsidó (12%) és továbi 2000 (4%) zsidó származású, akik elsősorban a nagyvárosokban dolgoztak: Berlinben arányuk 60% volt. Kiszorításukkal munkahelyek szabadultak fel a fiatal árja orvosok részére [2,6,7].…”

“…Az emberkísérleteket próbálták utólag a tudomány szempontjai szerint értékelni, és kiviláglott a vizsgálati tervek és a módszertani leírások hiánya, az ötletszerű kivitelezés, a dokumentáció és a statisztikai feldolgozás hiányossága, amihez az alanyokkal való bánásmódnak a humánumot teljességgel nélkülöző, a korabeli etikai szabályokat mellőző gyakorlata is társult [2,6,7]. Kuhn (1900Kuhn ( -1967.…”

“…A közlemény a nemzetközi orvosi irodalom alapján vázolja, hogy mi történt a nácizmus időszaka alatt az emésztőszervek vizsgálata és kezelése területén, kik voltak a történtek áldozatai, elszenvedői, tettesei, mik voltak a következményei, és hogyan hatott mindez a gasztroenterológiára. Ezek az ismeretek hézagosak, különösen a fiatalabb nemzedék számára [1,2]. A történtek jelentős befolyást gyakoroltak a későbbi humán orvosi kutatások etikai szemléletére [3].…”