“…Az ilyen módszerrel összegyűjtött adat a leírásban megadott körülményekben érvényesülő sematikus tudást aktivizálja, és ilyen módon bevonja kontextuális ismereteinket. A pragmatikai kutatásokban a kutató által kiváltott adatok leggyakrabban a diskurzuskiegészítő tesztekből származnak, mely teszteket Levenston (1975) fejlesztette ki a L2-n való kompetencia felmérésére, majd népszerűvé váltak, miután Blum és Kulka (1982) ezzel a módszerrel élt a kutatásaiban. A szakirodalomban többen is felhívták a figyelmet a diskurzuskiegészítő tesztek korlátaira (Kasper 2000, Woodfield 2007, Yuan 2001, illetve arra, hogy a diskurzuskiegésztő tesztekben adott válaszok rövidebbek, a megfogalmazásuk egyszerűbb, kevésbé expresszívek, mint spontán beszélgetés során (Yuan 2001: 272), és ahogy Bednarek (2011: 543) is megjegyzi, inkább a pragmatikai tudás, mint a nyelvhasználat felmérésére alkalmasak.…”