Térelméleti alapvetések konstruktivista ismeretelméleti megközelítésben

Faragó, László

doi:10.17649/tet.27.4.2528

Cited by 9 publications

(15 citation statements)

References 2 publications

Supporting

Mentioning

Contrasting

Unclassified

Order By: Relevance

“…Van-e az embertől függetlenül létező és objektíven megismerhető tér s emellett léteznek társadalmilag konstruált terek, vagy minden tér társadalmi, mivel az sosem lehet független a megismerő és cselekvő emberi szubjektumtól? Tömören talán így összegezhetők a főbb kérdések, melyekről a tértudományok jó pár prominens művelője kifejtette véleményét, legutóbb Faragó (2012Faragó ( , 2013 konstruktivista ismeretelméletet propagáló cikkei nyomán. Azonban Faragó kijelentéseit a hozzászólok számos ponton kritikával illették (Dusek 2012;Erdősi 2014; Nemes Nagy 2014) s úgy tűnik, máris holtpontra jutott a vita.…”

Section: Bevezetésunclassified

Divergens térfelfogások a tértudományokban – hogyan tovább?

Varró¹

2018

TéT

View full text Add to dashboard Cite

A magyar tértudományi diskurzusban az utóbbi másfél évtizedben élénk vita bontakozott ki azok között, akik szerint a tér a valóság eleve, az emberi értelemadástól függetlenül jelen levő része, illetve azok között, akik szerint a tér alapvetően társadalmi konstrukció, tehát mindig az ember általi jelentésképzés, az emberi praxis által befolyásolt. Jelen tanulmány célja, hogy az e két nézőpont képviselői között kialakult, látszólag megfeneklett eszmecserét továbblendítse. E célból először áttekinti, hogy a magyar írásokban gyakran előkerülő pozitivizmus, illetve posztmodern címkék hogyan vesztettek jelentőségükből a nyugati térelméleti vitákban mint az elhatárolódás eszközei, s hogyan vált ezzel párhuzamosan egyre elfogadottabbá a térelméleti pluralizmus. Másodszor, a tanulmány a divergens (különösen a realista és a nem realista) térfelfogások közötti dialógus nehézségeire fókuszál, s a diskurzus fogalma körüli félreértések példáján keresztül szemlélteti, hogy ezek hogyan küszöbölhetők ki (részben) nagyobb filozófiai tudatossággal. Számolva a térelméleti címkék tudománypolitikai jelentőségével és a filozófiai alapfeltevések közötti különbségek áthidalhatatlanságával végül úgy érvel, hogy az eddiginél gyümölcsözőbb eszmecseréhez a „sajátunktól” eltérő megközelítésekkel szembeni nagyobb nyitottságra van szükség. Ez elősegíti a mélyebb (ön)reflexiót, valamint annak felismerését, hogy az egyes megközelítések meglátásai hogyan egészíthetik ki egymást.

show abstract

Section: Bevezetésunclassified

Divergens térfelfogások a tértudományokban – hogyan tovább?

Varró¹

2018

TéT

View full text Add to dashboard Cite

show abstract

“…A külső inputokat a bel-ső adottságaik függvényében a saját maguk reprodukálására, fejlődésére fordítják, és annak tükrében konstruálják meg az outputokat is (Cs. Kiss, Karácsony 1994;Faragó 2013;Mingers 2002Mingers , 2004. A hagyományos nyílt rendszerekkel szemben az autopoietikus társadalmi rendszerek működésének az elsődleges célja nem a minél "hatékonyabb" kimenet, hanem a fennmaradás, az önfejlődés, a saját célok elérését segítő adaptálódás.…”

Section: Az Autopoiézisz áLtalános Társadalmi Koncepciójaunclassified

Autopoietikus (társadalmi) terek koncepciója

Faragó

2017

TéT

Self Cite

View full text Add to dashboard Cite

A kortárs térelméletek fő áramlatai a teret nyitottnak tételezik fel, és sokan úgy vélik, hogy ezt alátámasztják a globalizációs trendek is. E tanulmány az autopoiézisz koncepciójának térelméleti alkalmazásával a konkrét terek lehetséges zártságára hívja fel a figyelmet. A szerző a luhmanni szociális rendszer bemutatását követően az autopoiézisz általános társadalmi koncepciójának főbb jellemzőit tárgyalja. Bemutatja, hogy miben különböznek az autopoietikusan működő zárt rendszerek a nyílt triviális rendszerektől, és melyek az autopoietikus rendszerek főbb jellemzői. Az autopoietikusan működő rendszerek az önépítés, az önfejlődés érdekében alakítják ki a zártság és nyitottság kényes egyensúlyát. A tanulmány a társadalmi (területi) rezilienciát az autopoiézisszel rokon fogalomként mutatja be. A szerző az autopoiézisz általános koncepciójának lényegi elemire építve megalkotja a zárt terek koncepcióját. A belülről építkező önreferenciális terek és területegységek saját maguk konstrukciói, saját „genetikájuk”, logikájuk alapján működnek és határolódnak el a környezetüktől. A konkrét terek határai mindig az alkotóelemeiknek és a relációiknak a sajátosságaihoz igazodnak, a komponenseik és azok relációi a saját maguk által létrehozott térben, saját műveleteikkel termelődnek újjá. Ha az önreferencián alapuló viszonylag autonóm működés megszűnik, azzal megszűnik a természetes téregység is, és elemei egy másik egység részévé válnak. A mesterségesen kívülről létrehozott és irányított terek nem autopoietikusan, hanem gépszerűen működnek.

show abstract

“…Részben Nemes Nagy (2012, 95.) felhívása nyomán az elmúlt években egyre szélesebb körű térelméleti diskurzus indult meg a Tér és Társadalom hasábjain megjelent elméleti tanulmányokban (lásd Dusek 2012;Faragó 2013;Nemes Nagy 2014;Erdősi 2014), illetve egyéb fórumokon (Czirfusz 2012). Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa a hazai szakirodalomban részletei-ben ez idáig kevésbé tárgyalt -a nyugati társadalomföldrajzban ugyanakkor rendkívül nagy hatású -koncepciók egyikét, a térbeliség trialektikáját.…”

Section: Bevezetésunclassified

A térbeliség trialektikája

Berki¹

2015

TéT

View full text Add to dashboard Cite

ABSZTRAKT: A tér, térbeliség témaköre a földrajzi vizsgálódás egyik időről időre visszatérő motívuma. Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa a hazai szakirodalomban részle-teiben ez idáig kevésbé tárgyalt -a nyugati társadalomföldrajzban ugyanakkor rendkívül nagy hatású -koncepciók egyikét, a térbeliség trialektikáját. E térszemléleti keret alapvetően két meghatározó elgondolás együttállásából eredeztethető: egyrészt a társadalomtudományokban az 1970-es évektől egyre elterjedtebb szociálkonstruktivis-ta megközelítésekből, másrészt a posztmodern szellemi áramlatokban gyökerező trialektikus gondolkodásból. Tanulmányomban ezek vázlatos áttekintését követően két szerző, a francia neomarxista filozófus-szociológus Henri Lefebvre, valamint Edward Soja amerikai geográfus munkássága nyomán mutatom be a koncepciót, amelynek lé-nyege, hogy a térbeliség három szemléleti módját különbözteti meg. E sajátos nézőpon-tok a következők: a tér, ahogyan azt érzékeljük, a tér, ahogyan arról gondolkodunk, illetve a tér, ahogyan azt megéljük, használjuk. Márton BERKI: assistant lecturer, Department of Social and Economic Geography, Eötvös Loránd

show abstract

Térelméleti alapvetések konstruktivista ismeretelméleti megközelítésben

Cited by 9 publications

References 2 publications

Divergens térfelfogások a tértudományokban – hogyan tovább?

Divergens térfelfogások a tértudományokban – hogyan tovább?

Autopoietikus (társadalmi) terek koncepciója

A térbeliség trialektikája

Contact Info

Product

Resources

About