Telemonitoring and Contemporary Outpatient Management of Patients with Heart Failure: Is it Time?

Abstract

Chronic heart failure is not going away, but continues to expand globally. This is largely driven by new cases of heart failure with preserved ejection fraction. Patients receive chronic disease management complicated by frequent hospitalizations to treat episodes of exacerbation that not only affect quality of life but is also associated with a signifi cant fi nancial burden to the society. With a better understanding of heart failure pathophysiology, our management strategy has shifted progressively from reactive to preventive, such as daily weight monitoring and interaction with specialized nurses. With the advent of new technology, non-invasive remote monitoring is now more available with regular, automatic data transmission to the health care center, including heart rate, blood pressure, weight and daily activity. The widespread use of implanted cardioverter defi brillators and cardiac resynchronization therapy in patients with heart failure has enabled the expansion of these devices with various indwelling sensors aimed at monitoring volume status and predicting need for hospitalization. As the success of this approach was noted to be limited, implantable hemodynamic sensors have been subsequently developed in an attempt to reduce heart failure hospitalizations and mortality. This manuscript provides a brief review and clinical utility of the available remote monitoring approaches and devices for patients with heart failure. Újabb lehetőségek a telemonitorozás és a krónikus szívelégtelenség ambuláns kezelésében A krónikus szívelégtelenség incidenciája világszerte emelkedik elsődlegesen az újonnan diagnosztizált megtartott ejekciós frakciójú szívelégtelenségben szenvedő betegek magas számának köszönhetően. A szívelégtelen betegek krónikus ellátást és gyakori kórházi kezelést igényelnek, amely nemcsak az életminőségre van negatív hatással, de a társadalomra is jelentős anyagi terhet ró. A szívelégtelenség patofi ziológiájának megismerésével párhuzamosan terápiás stratégiánk egyre inkább a reaktív felől a preventív felé tolódott, mint például a testsúly napi követése és a szívelégtelenség ellátásában jártas nővérekkel való rendszeres kapcsolattartás. A technológia fejlődésével noninvaziv telemonitorozás is lehetővé vált, amely rendszeresen és automatikusan továbbít bizonyos paramétereket az egészségügyi centrumba, mint például szívfrekvencia, vérnyomás, testsúly és napi aktivitás. A defi brillátorok és reszinkronizációs terápia elterjedése lehetővé tette különböző szenzorok integrálását, amelyek alkalmasak lehetnek a folyadékfelesleg monitorozására és emiatti kórházi felvétel szükségességének előre történő megjóslására. Mivel ezen módszerek sikere limitáltnak bizonyult, implantálható hemodinamikai monitorok kerültek kifejlesztésre, melyek használata a szívelégtelenség miatti halálozás és kórházi felvételek számának csökkenéséhez vezetett. Ezen közlemény a szívelégtelenségben szenvedő betegpopuláció számára rendelkezésre álló invazív és noninvazív telemonitorozási lehetőségeket, valamint az ezekkel elért eredmé...