Társadalmi folyamatok a kőeszközkutatásban. A chaîne opératoire koncepció használata újkőkori kőanyagok vizsgálatában

Abstract

A pattintott kőegyüttesek feldolgozásában használt technológiai szemlélet, az experimentációs (kísérleti) vizsgálatok, valamint az értelmezésben használt antropológiai megközelítések mind kiváló közeget jelentenek az újkőkori leletanyagok értelmezésében. A megszokott régészeti interpretációban a neolitikus kőegyüttesek feldolgozásának elsődleges hasznosulása az adott közösség kapcsolathálójának modellezésében érvényesül. A technológiai szempontú vizsgálattal a leletanyagok anyagiságán (nyersanyag) túlmutató jellegzetességei mellett a kőanyagot létrehozó közösség tevékenységei különböző léptékekben (skálán) vizsgálhatók. Így a településen kívüli és azon belüli aktivitások színterei és jellegzetességei válnak azonosíthatóvá, valamint az egyéni és közösségi szintű technikai fogások, gesztusok és rendszeresen ismétlődő -akár rituális -cselekedetek állapíthatók meg. A technológiai szempontú vizsgálattal a kőeszközkészítő, használó és deponáló tevékenységek skálázhatóságát és azoknak neolitikus narratívába történő szerves beillesztését egy késő újkőkori lelőhely példáján keresztül ismerteti jelen cikk.