Szennyvíziszap-adagok hatása a növény (Triticum vulgare L.)-talaj rendszer néhány mikrobiológiai és biokémiai tulajdonságára

Abstract

Üvegházi modellkísérletben neveltünk búzanövényeket szennyvíziszapot különböző arányban tartalmazó talajkultúrákban, és 50 napi tenyészidő után a talajmikrobiota állapotjelzőit elemeztük tavaszi búza jelzőnövénnyel. Megállapítottuk, hogy az iszapadagolás minden esetben növelte a kontrollhoz képest az összes csíraszámot, különösen 30% iszaptartalom felett. A kitenyészthető mikrobák között a rizoszférában minden szennyvíziszap-adagnál a baktériumok, különösen a Gram-negatív típusúak dominálták. A mikroszkopikus gombák közül leggyakrabban az élesztők fordultak elő. Az iszapadagolás következtében megnövekedett a redox és hidrolitikus talajenzimek aktivitása (dehidrogenáz, kataláz, proteáz, ureáz, β-glukozidáz és foszfatáz), s ezt a jelenlévő nehézfémek nem befolyásolták. Az iszapkezelés kedvezően hatott a növények fejlődésére, különösen a magasabb iszapkoncentrációknál nőtt meg a hajtás/gyökér arány, azaz a zöldtömeg felhalmozás fokozódott. Az iszapok rövidtávú alkalmazásával ily módon a talaj-termékenységre és a talajok fizikai-kémiai-biológiai tulajdonságaira kedvezően ható módszerhez juthatunk.

Szennyvíziszap-kezelés hatása egy étkezési szárazbabfajta (Phaseolus vulgaris L.) növekedésére és rizoszférájának mikrobiális változására

“…Korábbi munkánk során a növényi gyökérrendszer működőképességében bekövetkezett változásokat kísértük figyelemmel fiziológiai, mikrobiológiai és biokémiai állapotjelzők segítségével a növény-talaj rendszerben, tavaszi búza jelzőnövénnyel (ABDORHIM et al, 2004). Most viszont -meghagyva az előző közlemény gondolatmenetét -étkezési szárazbabfajtával végzett kísérleteinkben foglaljuk öszsze a fokozatosan növekvő kommunális szennyvíziszap-adagok hatását.…”