Szemléletváltozás az alsó végtagi érrekonstrukciók gyakorlatában a Szegedi Tudományegyetem Érsebészeti Osztályán

Abstract

Összefoglaló. Bevezetés: Az endovascularis intervenciókat kezdetben radiológusok alkalmazták, manapság, megfelelő képzést követően, jó eredménnyel végeznek ilyen beavatkozásokat érsebészek is. Ezt a világszerte uralkodóvá váló szemléletet kívántuk meghonosítani a Szegedi Tudományegyetemen, melynek bevezetése nélkül előrevetíthető az érsebészet működésének átalakulása az érrekonstrukciós beavatkozások csökkenésével. Célkitűzés: Egyetemünkön radiológus- és érsebész-munkacsoport végez perifériás érintervenciókat. Célunk a két intézet alsó végtagi endovascularis tevékenységének összehasonlítása volt. Módszer: Vizsgálatunkba a Szegedi Tudományegyetemen 2012. 01. 01. és 2019. 12. 31. között alsó végtagi endovascularis beavatkozásokon átesett betegeket válogattuk be. A betegeket a rizikófaktoraik, a kezelt anatómiai régiók, a hospitalizációs idő és a szövődmények tekintetében hasonlítottuk össze. Egyéves utánkövetés során vizsgáltuk a ’redo’ műtétek , az amputációk és a halálozások gyakoriságát. Eredmények: A beavatkozásokat 653 esetben radiológus, 573 esetben érsebész végezte. Az érműtőben infrainguinalis (63,2%), a radiológián suprainguinalis érintervenciók (68,6%) történtek nagyobb arányban. A percutan végzett beavatkozásokat vizsgálva a hospitalizációs időben (2,5 ± 4,4 nap vs. 2,4 ± 2,5 nap, p = 0,78), valamint a minimálisan invazív módon végzett beavatkozások utáni szövődmények gyakoriságában (30/653 – 4,6% és 11/257 – 4,3%, p = 0,837) nem volt különbség a két betegcsoport között. ’Redo’ műtétek (73/485 – 15,1% és 33/562 – 5,9%, p<0,001) és amputációk (31/485 – 6,4% és 12/562 – 2,1%, p<0,001) gyakrabban fordultak elő az érműtőben kezelt betegek körében, ebben a csoportban azonban a kritikus végtagischaemia előfordulása is gyakoribb volt (45,4% és 38,6%, p = 0,016). A mortalitásban nem volt szignifikáns különbség (5,8% és 3,9%, p = 0,16). Következtetés: A szoliter érelváltozások kezelését mindkét intézet hasonló hatásfokkal végezte. A több anatómiai régiót érintő betegség miatt érműtőben végzett beavatkozások utáni szövődmények előfordulása kissé magasabbnak bizonyult. Orv Hetil. 2021; 162(24): 943–951. Summary. Introduction: Endovascular interventions were initially performed by radiologists. Nowadays properly trained vascular surgeons also effectively perform these interventions. We wished to apply this widespread practice at our university because without this advancement the number of reconstructive surgeries was expected to decrease significantly. Objective: Both radiologists and vascular surgeons perform endovascular interventions at our university. We compared the outcomes of lower extremity endovascular interventions between the two institutes. Method: We included patients who underwent lower extremity endovascular interventions between 01. 01. 2012 and 31. 12. 2019. We compared the risk factors, treated anatomical regions, hospitalization time and complication rate. During the one-year follow-up, we examined the occurrence of redo surgeries, amputations and mortality. Results: 653 interventions were performed by radiologists and 573 by vascular surgeons. Vascular surgeons carried out more interventions in the infrainguinal region (63.2%), while radiologists in the suprainguinal region (68.6%). The hospitalization time after percutaneous interventions (2.5 ± 4.4 days vs. 2.4 ± 2.5 days, p = 0.78), and the rate of complications after minimally invasive interventions did not show significant difference (30/653 – 4.6% vs. 11/257 – 4.3%, p = 0.837). Redo surgeries (73/485 – 15.1% vs. 33/562 – 5.9%, p<0.001) and amputations (31/485 – 6.4% vs. 12/562 – 2.1%, p<0.001) occurred more frequently in the surgical group. However, the incidence of chronic limb ischaemia was also higher (45.4% vs. 38.6%, p = 0.016). There was no significant difference in the mortality (5.8% vs. 3.9%, p = 0.16). Conclusion: Both institutes had similar efficacy in performing peripheral interventions on solitary vascular lesions. Complications occurred more frequently in the surgical group, but the majority of these patients had extended atherosclerotic diseases. Orv Hetil. 2021; 162(24): 943–951.

A szegedi Sebészeti Klinika története a tudományos eredmények tükrében

“…A carotis sebészetébenamely szakmánk folyamatosan reflektorfényben lévő területe -1996- tól a legjobb hosszú távú eredményeket biztosító technikát az eversios endarterectomiát alkalmazzuk. 2018-tól a perioperatív morbiditás csökkentése és a betegbiztonság fokozása céljából meghonosítottuk a direkt neuromonitoringot lehetővé tevő lokoregionalis anaesthesiát [72][73][74].…”