Source Based Writing: Writing to Learn from Sources

Abstract

A tanulás, a tudományos élet és a munka világában fontos, hogy kiforrott, jól megírt és elkészített dokumentumokkal dolgozzunk, illetve ilyeneket hozzunk létre (Leijten, Waes, Schriver, & Hayes, 2013). Egész szakmaiságunkat áthatja a mások által írt szövegek saját írásunkba való konstruálása (Swarts, 2010), tehát a szakmai kommunikáció része az írott dokumentumok folyamatos újra felhasználása. Szakmai munkakörökben ennél fogva gyakori, hogy dokumentumok készítéséhez mások által írt, szerkesztett szövegeket, forráso-kat használunk fel.A tudományos életre ez az írásbeli művelet fokozottan érvényes: a korábbi elméletek, modellek, feltételezések, eredmények felhasználása nélkül nem beszélhetünk tudományos igényű szövegekről. A szakirodalmi információkon (más néven forrásokon) alapuló írás-beli szövegalkotásra a nemzetközi szakirodalomban gyakran a writing from sources kifejezést használják (Segev-Miller, 2004;Kirkpatrick & Klein, 2009;Boscolo, Ariasi, Del Favero, & Ballarin, 2011;Kirkpatrick, 2012;Leijten et al., 2013;Klein & Boscolo, 2016); munkánkban ezt forrásalapú írásnak nevezzük. Hazai viszonylatban ennek alkalmazása a közoktatás tanítás-tanulás gyakorlatában szinte elenyésző, holott jelentős előrelépést jelentene az írásbeli szövegalkotási képesség fejlesztésében. Iskolai kontextusban, a nemzetközi neveléstudományi kutatásokban viszont találunk példát a forrásalapú írásra: kö-zépiskolai esszé, egyetemi szemináriumi dolgozat, szakdolgozat elkészítéséhez egyaránt mások által írt szövegeket használnak a tanulók.Ugyanakkor a hazai egyetemi kurzusokon -igazodva a nemzetközi trendekhez -egyre inkább megjelenik a tudományos közlések általános elsajátításának tanulása/fejlesztése, ami tetten érhető az egyetemi tantárgyak mintatanterveiben, például írásgyakorlat, tudományosírás-készség fejlesztése, tudományos tanulmány írása elnevezésekkel. Ezen külön-böző tantárgyi elnevezésekből arra következtethetünk, hogy még nem alakult ki a hazai gyakorlatban egységes szakterminus. A fogalom elnevezésének kavalkádját mutatja az is, hogy a hazai neveléstudományi és nyelvpedagógiai folyóiratokban is különböző megnevezéssel élnek: tudományos írás (Pintér, 2009;Zergollern-Miletic & Horváth, 2009), tudományos írásművek készítése (Kurtán, 2011), tudományos munka megírása (Tomasz, 2013), a "tudományos írás és olvasás ismereteit, készségeit, képességeit" magába foglaló

A cím és a kulcsfogalom tudományos szövegalkotásban betöltött szerepe

“…Magyarországi viszonylatban az anyanyelvi tantárgyak esetében jellemző, hogy a tanárok a fogalmazástanítás során elsődlegesen a retorikus írást tanítják, így a hazai közoktatásban a forrásalapú írás tanítása minimálisra csökkent (Pintér-Molnár 2017). A forrásalapú szövegalkotás a szakirodalmi információkon alapuló írást jelenti, amely a nemzetközi szakirodalomban (Klein-Boscolo 2016;Kirkpatrick 2012) writing from sources-ként terjedt el.…”

Tanulóközösségben végzett kutatásalapú tanulás folyamatainak kognitív, társas és tanítási tényezői

“…Az információs társadalom korában az oktatás egyik alapkövetelménye, hogy felkészítse a tanulókat a tudásalapú munka világára, amit a szisztematikus tudásgazdagítás, a szakértelem megosztása, valamint a tudás közös létrehozása jellemez (Lakkala, Muukkonen, & Hakkarainen, 2005). Ahhoz, hogy az oktatás ennek meg tudjon felelni, célszerű figyelembe venni és mintának tekinteni a tudományos vizsgálódás kultúráját, tanulmányozni annak szerkezetét, mechanizmusait és különböző módszertanait (Hakkarainen, Palonen, Paavola, & Lehtinen, 2004; a tudományos írás mechanizmusairól l. Pintér & Molnár, 2017), ugyanis a tudományos életben a kutatók eredményeiket diskurzusokon keresztül, írásbeli és szóbeli közlések (pl. publikációk, előadások) formájában, szakértői közösségekben hozzák létre (Leydesdorff, 2007).…”

“…vezethetnek a tanulók, szövegeiket másokkal is megoszthatják, megvitathatják, korrigálhatják. Az aktív, konstruktív, közös tudásépítés során a diákok feladata általában a téma alapos kidolgozásához szükséges forrásszövegek gyűjtése, tanulmányozása, azok alapján saját szövegek összeállítása, majd megosztása és megvitatása társaikkal (l. Pintér & Molnár, 2017;Spivey & King, 1989). Ebben a folyamatban a tanulók önbevalláson alapuló visszajelzéseinek nyomon követésével és értelmezésével kirajzolódhat, milyen módon vannak jelen a tanulók a feladatok értelmezésében, megvitatásában és végrehajtásában.…”