A jelen írás a Covid–19 világjárvánnyal kapcsolatos kultúrantropológiai reflexiókból született. Ehhez a szerző egyfelől korábbi világnézeti vitaanyagaiból aktualizált érvekkel áll ki amellett, hogy a különböző világértelmezésű irányzatok, intézmények és személyek számára üdvös paradigmaváltást jelenthet az egymás iránti kölcsönös türelem és megértés. Másfelől mai fejleményekre reagálva foglal állást a kultúrharc élesítése helyett az ennek „görbéjét ellaposító” törekvések mellett. A korábbi vitasorozat legfrissebb fordulója egy konzervatív professzori körnek a járvánnyal kapcsolatos felhívása különböző változatairól szólt, amiben felvillant a vészhelyzetet megelőző és remélhetőleg követő magatartások ellentéte. Egy előző fordulóban védelmeznünk kellett az ugyanezen professzori kör előremutató vívmányait. A legkorábbi, két évtizeddel ezelőtti világnézet-szociológiai vitakötetünk átfogó tematikájából pár szemelvényt állítunk jelen dolgozatom perspektívájába. A mai vitákból pedig az újkori materialista szcientizmusnak kihívást jelentő spirituális jelenségekre is újból nyitottá vált holisztikus szemléletre utalunk, amin belül a hagyományos vallásnak a lelkiismereti szabadság elismerése irányába tett fordulatára irányítjuk a figyelmet. Az előrevivő tolerancia példájaként egy tudományos grémium újonnan megválasztott elnökének a saját vallásos világnézetével szembenálló ateista nézetű személyek iránti megértő álláspontját tartjuk követendőnek. Dolgozatom „üzenete”: a világjárvány impulzusa nyomán új evolúciós korszak szuperkultúrája válhat kifejleszthetővé.