Dolgozatomban két olyan ifjúsági fantasyvel foglalkozom, amelynek
középpontjában a fiatalkori trauma áll. Kiindulópontom Patrick Ness Szólít
a szörny című kisregénye, amelyben a főszereplő fiú édesanyja közelgő
halálát egy szörny kéretlen segítségével dolgozza fel. A fa-monstrum
történetek segítségével ábrázolja a fiú pszichés tájképét, és ezáltal
rombol és gyógyít. Ez a történetmesélés/fantasy stresszoldó szerepéről
szóló példabeszéd egyúttal a felnőttvilágba való beavatásról is szól, mivel
a fiú megérti azokat a negatív érzelmeit, amelyek egy komplexebb világképet
engednek látni. Seanan McGuire kisregényének elemzése a fenti
gondolatmenetet viszi tovább. A Mélybe ránt a Lápvilág traumatizált tini
(iker) főszereplői egy olyan másik világban találnak ideiglenes otthonra,
amely szintén mentális tájképként olvasható: a Lápvilág a gyerekekben
lezajló pszichés folyamatok leképződése, és annak monstruozitása a
karakterek valós világban érzékelt szükségleteiből adódó válaszként
értelmezhető. McGuire különbséget tesz a két ikerleány helyzetértékelési,
és helyzetértelmezési képességeit illetően, ennek különbségét is részben a
másként megélt traumatizált gyerekkorhoz – és így eltérő érzelmekhez –
köti.