A globalizálódás mint civilizációs fejlemény gyökeresen új feltételek közegébe
helyezte a képzés, a tanítás és tanulás világát. Ez az írás e problémakört
vizsgálja, azt, miféle hatások formálják a szóban forgó világot az új feltételek
közegében mind a szervezett, intézményes tanítás/tanulás, mind a szabadidős
tanulás terepén. Választott nézőpontunk a szaknyelvi metaforával „rejtett
tanterv”-nek nevezett jelenségvilág. A szakirodalom kettős értelemben használja
ezt a metaforát: részint hatásforrásként (rejtett tanterv/hidden curriculum,
implicit tanterv, latens curriculum, nem tervezett curriculum), részint e
hatásforrás hozamaiként (hallgatólagos tudás, implicit tudás, a viselkedés nem
verbalizált szabályrendszerének – rituálék – felismerése és elsajátítása).
Mindezek a tanítás mintegy nem szándékolt mellékhatásaiként jönnek létre és
közvetítődnek a tanulóhoz (gyermekhez és felnőtthöz egyaránt). Ezek azok a
pszichikus képződmények (ismeret, attitűd, szokás, cselekvési és reagálási mód),
amelyek – meghatározó tananyagként – tipikus, azaz gyakorta ismétlődő (rituálék)
tanulási tapasztalatokként foglalhatók össze. Az új tanulási környezet
meghatározó jellemzője a vizualitás (képek) erőteljes térnyerése a szavakból
épülő fogalmi nyelv mellett. A globális környezet globális kompetenciák
kimunkálását várja az oktatástól; e téren a pandémia alatti online oktatást
vizsgáló tanulmányok nem nyújtanak vigasztaló képet, viszont jelezzük azokat a
hazai fejleményeket, terveket és kimunkált tanulást segítő/támogató tartalmi és
módszerbeli kezdeményeket, amelyek némi reményre jogosítanak. Számbavesszük az
új tanulási környezet kommunikációs sajátosságainak nem tervezett – pozitív és
negatív – rejtett tantervi hatásait (észlelési sebesség, figyelem, információ
vs. tudás, új típusú tanári és tanulói szerepek, partnerségi viszonyok,
tudásmonopólium stb.). A szakirodalom nyomán szólunk a hálózatos világban
létrejövő újfajta közösségek és identitások jellemző vonásairól.