‘Orientation and Mobility . . . What is that again?’

Abstract

Orientation and Mobility (O&M) is historically understood as the technical skills required for a person with visual impairment to move independently and safely through their environment. O&M instruction was originally positioned as a way to progress the rehabilitation of US veterans blinded in World War II. Since then, the long white cane has been synonymous with visual impairment, blindness, and the discipline of O&M. To this day, the attainment of long-cane skills and route travel persists as a major component of O&M practice and research. This pervasive quantitative conception of O&M instruction promotes attitudes, perspectives, and interests that impede a shared commitment to studying and improving the fundamentals of O&M. Drawing on qualitative data from interviews with three Queensland primary school students with visual impairment, a parent, teacher, and a panel of Australian O&M specialists the sub-culture of O&M is illuminated. Results indicate a lack of general awareness of the impact of Visual Impairment and of O&M, and shed light on the authentic learning experiences of the three students with visual impairment. To better understand the influence of visual impairment on independent travel and subsequently the tenets of O&M learning and teaching, it is necessary to challenge the conventional way of telling the story of O&M. The importance of changing preconceived ideas and values of O&M is discussed.

Múlt és jelen kihívásai a látássérült személyek tájékozódás- és közlekedéstanításának nemzetközi színterein

“…Blake, 2020b). Mégis, a tájékozódás és közlekedés tanítása során általános gyakorlat, hogy a trénerek figyelme, valamint az órák jelentős hányada a különböző bottechnikák megtanítására, majd a technikai tudás mérésére fókuszál (Blake, 2020a;Blake, 2020b). Az a fenti definíciókból egyértelműen kitűnik, hogy a magabiztos és biztonságos közlekedéshez szükséges tudástartalmak igen sokrétűek, s ez megköveteli a szakemberektől, hogy folyamatosan lépést tartsanak a változó igényekkel, szükségletekkel és környezettel.…”