A pécsi Gyermekgyógyászati Klinika 1924-ben kezdte meg működését, a klinika első
igazgatója a magyar gyermekgyógyászat egyik legkiemelkedőbb alakja, Heim Pál
(1875–1929) volt. Heim Pál tudományos kutatóként és gyakorló gyermekorvosként
egyaránt mélyrehatóan foglalkozott a csecsemőtáplálás kérdéseivel. Szinte sorra
vette az anyatej és az annak hiányában felhasználható tehéntej különböző
makronutriens összetevőit a csecsemőtáplálásban történő alkalmazhatóságuk
szemszögéből, és vizsgálatainak eredményeiről a kor legjelentősebb
gyermekgyógyászati tudományos folyóirataiban számolt be. Napjainkban nem a
makronutriensek, hanem a csecsemőtápszert kis mennyiségben kiegészítő,
biológiailag aktív összetevők állnak a csecsemőtáplálási kutatások
középpontjában. A probiotikumok és a prebiotikumok a csecsemő székletflórájának
befolyásolása útján, míg a legfontosabb ómega-3 hosszú szénláncú, többszörösen
telítetlen zsírsav, a dokozahexaénsav összetett lipidek alkotóelemeként fejthet
ki kedvező egészségi hatást a csecsemő szervezetében. Az elmúlt három évtizedben
közel azonos számú, nagyjából 150 és 200 közötti, azaz évi 5–6 randomizált,
kontrollált vizsgálat tanulmányozta a probiotikumok, a prebiotikumok és a
dokozahexaénsav csecsemőtápszerbe történő beillesztésének hatásait (196, 148 és
153, sorrendben). Míg azonban a probiotikumok és a prebiotikumok esetében
határozott tudományos testületi állásfoglalások nem születtek, addig a
dokozahexaénsavnak a csecsemőtápszerbe történő kötelező beépítésére törvényerejű
hatósági előírást fogalmaztak meg, legalábbis az Európai Unió államaira
vonatkozón. A dokozahexaénsavnak a csecsemőtápszer elengedhetetlen
alkotórészeként való elfogadását nagyban megkönnyítette, hogy míg a
dokozahexaénsav esetében egy kémiailag pontosan meghatározott vegyületről van
szó, addig a probiotikumok és a prebiotikumok fogalma nagyszámú, különböző
anyagot foglal magában. A pécsi Gyermekgyógyászati Klinika fennállásának
centenáriuma alkalmából összefoglalóan megállapítható, hogy a csecsemőtáplálás
kérdéseinek tanulmányozása a klinika tudományos kutatómunkájának és gyakorlatot
fejlesztő tevékenységének igen eredményesen művelt területe volt nemcsak 100
évvel ezelőtt, hanem a közelebbi múlt évtizedeiben is. Orv Hetil. 2024; 165(22):
843–850.
