Nyersfoszfátok agronómiai hatékonyságának vizsgálata tenyészedény-kísérletben

Csillag

et al. 2007

Agrokem

Savanyú homoktalajon (Nyírlugos) és savanyú agyagos vályogtalajon (Ragály) hat, lassan feltáródó nyersfoszfáttal (algériai, floridai, é-karolinai, szenegáli, marokkói nyersfoszfát és hyperfoszfát) beállított tenyészedény-kísérletben teszteltük a vízoldható P-trágyák alkalmazására kidolgozott konvencionális talaj P-vizsgálati módszereket, valamint egy hazánkban kevéssé elterjedt módszert, a FeO (Fe-oxidos papírcsík) eljárást a talajok P-szolgáltatásának becslésére. A módszereket szuperfoszfát-, valamint szuperfoszfát+kalcium-karbonát kezelésekben is értékeltük. Vizsgáltuk a talajok könnyen oldható P-tartalma, a nyersfoszfátok P-tartalmának oldhatósága és a vörös here termése, ill. P-felvétele közötti összefüggéseket. Eredményeink azt mutatták, hogy a csupán nyersfoszfátokkal kezelt talajokon a FeO módszerrel mért P-tartalom a savanyú homoktalajon az AL-, LE- és H 2 O-P tartalommal közel azonos, szoros korrelációt mutatott, és legkevésbé az Olsen-P tartalommal korrelált. Az agyagos vályogtalajon viszont a FeO-P tartalom az Olsen-P tartalommal adta a legszorosabb, a H 2 O-P-vel a leglazább összefüggést. A nyírlugosi homoktalajon a talaj FeO-P tartalma és a nyersfoszfátok P-tartalmának 2%-os citromsav, 2%-os hangyasav és semleges NH 4+ -citrát oldhatósága alapján kiadott P mennyiségei közötti összefüggések szorossága azonos volt. A ragályi talajon a FeO-P tartalom a nyersfoszfátok 2%-os hangyasav és semleges NH 4+ -citrát oldható P-mennyiségeivel közel azonos, a vizsgálatok közötti legszorosabb összefüggéseket adta. A nyersfoszfátkezelésekben a nyírlugosi savanyú homoktalajon a vörös here összes termése, P-felvétele, valamint a talajminták Olsen-, vizes- és FeO-P tartalma között az összefüggések szorossága hasonló volt, de a legszorosabb korrelációt a termésnél az Olsen módszer, a P-felvételnél a FeO módszer adta. A ragályi savanyú agyagos vályogtalajon a vörös here termése és P-felvétele is a FeO-P tartalommal mutatta a legszorosabb összefüggést, de hasonlóan szoros korrelációt kaptunk még az Olsen és a vízoldható P-tartalommal is. A termés és a P-felvétel a nyírlugosi talajon a Bray1-P, a ragályi talajon az AL-P értékekkel adta a leggyengébb összefüggést. Az összes P-forrás (hat nyersfoszfát, szuperfoszfát, valamint szuperfoszfát+kalcium-karbonát) kezeléseit együttesen figyelembe véve, a vörös here P-felvétele, valamint a talaj Olsen, vizes és FeO módszerrel mért P-tartalma közötti összefüggések szorossága között nem volt nagy eltérés a nyírlugosi savanyú homoktalajon, de közülük a legszorosabb a FeO módszernél volt. A ragályi savanyú agyagos vályogtalajon mind a termés, mind a P-felvétel tekintetében mindhárom módszerrel közel azonos determinációs koefficienst (r²) kaptunk.A különböző tulajdonságú ragályi és nyírlugosi talaj együttes értékelése során, az összes P-forrást figyelembe véve, a talaj könnyen oldható P-tartalmak és a vörös here P-felvétele közötti korreláció sorrendje FeO > LE _=

Section: Mta Talajtani éS Agrokémiai Kutatóintézet Budapestunclassified

Section: Anyag éS Módszerunclassified

Section: Eredmények éS éRtékelésükunclassified

See 1 more Smart Citation

Nyersfoszfátok agronómiai hatékonyságának vizsgálata tenyészedény-kísérletben. III. A talaj könnyen oldható P-tartalmának meghatározása FeO- és hagyományos módszerekkel

Osztoics

Csillag

et al. 2007

Agrokem

Effect of Phosphate Rocks on Spring Barley Shoot Yield and Phosphorus Uptake in a Pot Trial

Communications in Soil Science and Plant Analysis

Osztoics

Csillag

et al. 2009

The effect of five rock phosphates (from Algeria, Florida, North Carolina, Senegal, and Morocco) and hyperphosphate on the shoot yield, phosphorus (P) concentration, and P uptake of spring barley was studied in a pot experiment on acidic sandy soil (Nyírlugos) and acidic clay loam soil (Ragá ly), with superphosphate as the standard P source. The effect of adding calcium carbonate (CaCO 3 ) in combination with superphosphate (SSP) was also investigated. Averaged over the whole experiment, the shoot yield of barley was almost twice as high (3.69 g pot 21 ) on the clay loam soil from Ragá ly, which was rich in colloids, than on the colloid-poor sandy soil from Nyírlugos (1.90 g pot 21 ). The P uptake, however, was only 25% higher (13.0 mg P pot 21 ) on the clay loam soil, averaged over the whole experiment, than on the sandy soil (10.4 mg P pot 21 ). This could be attributed to the fact that the P concentration of barley at tillering was almost 0.1% higher on average in the rock phosphate treatments and 0.2-0.3% higher in the SSP and SSP + CaCO 3 treatments on the acidic sandy soil. On both soils, diverse P effects were observed in response to rates of 0-100-400-1600 mg total phosphorus pentoxide (P 2 O 5 ) kg 21 of the different rock phosphates, adjusted on the active agent equivalence principle. The differences between the P effects, in terms of both biomass surplus and P uptake, exhibited a close correlation with the differences in the P solubility of the rock phosphates. On both soils the greatest biomass surplus and P uptake were recorded for the Algerian rock phosphate, which had excellent natural solubility. 908Hyperphosphate and the rock phosphates from Morocco and North Carolina were also efficient, whereas the other extreme was represented by the rock phosphates from Senegal and Florida, which had low specific surfaces, P solubility, and lime content. The differences between the rock phosphates could also be expressed in terms of relative agronomic efficiency (RAE %), when the effect of the rock phosphate was compared to that of water-soluble P fertilizer, in the case of SSP. Averaged over the two soils and over the RAE% calculated on the basis of shoot yield or P uptake, the order obtained for the relative agronomic efficiency of the rock phosphates was the same as that observed for the solubility of the rock phosphates in neutral ammonium citrate. On both soils, the loosest correlation between rock phosphate solubility and either the shoot yield of spring barley at tillering or the P uptake was obtained when the P rates were calculated on the basis of total P content, and the closest correlation was obtained when they were calculated on the basis of the P fraction soluble in neutral ammonium citrate. This, together with the ranking of the rock phosphates on the basis of relative agronomic efficiency, suggests that under conditions similar to those of the present experiment, neutral ammonium citrate is the best solvent for determining the relative P solubility of the rock phosphates. When the effects of t...

Evaluation of the agronomic and environmental aspects of the direct application of Algerian rock phosphate to acidic soils in field experiments in Hungary

Magyar

Holló

et al. 2012

Agrokémia És Talajtan

Az évi 80 kg P2O5·ha-1trágyázás, ill. a 400 kg P2O5·ha-1adagú tartalékoló P-trágyázás hatását – reaktív (lisztfinomságúra őrölve jó természetes P-oldhatóságú, „lágy”, üledékes) algériai nyersfoszfát, ill. Kola-foszfátból előállított szuperfoszfát formájában kijuttatva – két hazai, közepesen–erősen savanyú talajon 5 éves szabadföldi kísérletben vizsgáltuk. A kompolti csernozjom barna erdőtalaj gyenge– közepes, a szentgyörgyvölgyi pszeudoglejes barna erdőtalaj közepes–jó P-ellátottsággal volt jellemezhető a kísérletek beállításakor. A két P-forma P-szolgáltatását a vizsgált módszerek közül a H2O-P talaj P-teszt jellemezte a legpontosabban. Az AL-módszer felülbecsülte, az Olsen-módszer pedig alulértékelte a nyersfoszfát formájában kiadott foszfornak a növények által való felvehetőségét. A két P-forma, ill. a két P-trágyázási rendszer a kísérletek első 5 éves ciklusában azonos hatékonyságúnak bizonyult mind a főtermés, mind a kivont foszfor vonatkozásában. A P-hasznosulás a gyenge–közepes P-ellátottságú kompolti talajon több mint két-háromszorosa (7–10%) volt, mint a közepes–jó P-ellátottságú szentgyörgyvölgyi talajon (2–5%). A P-trágyázott kezelésekben az 5. évben kapott, továbbra is pozitív P-mérlegek azt valószínűsítik, hogy a P-trágyázás megszüntetése esetén, ezekben a kezelésekben a korábban adott, a talajban maradt műtrágya-P további hasznosulása várható. Algériai nyersfoszfát kijuttatásával nem növekedett a könnyen oldható (LE, Lakanen-Erviő) Cd-, ill. Cr-tartalom a talajban. A Kola-foszfát alapú szuperfoszfát hatására viszont nagyobb LE-Sr koncentrációkat kaptunk. Közepesen savanyú hazai talajainkon a kitűnő természetes oldékonyságú, olcsóbb algériai nyersfoszfát jól helyettesítheti a környezetet tovább savanyító, drágább szuperfoszfátot, ill. a nagy foszfortartalmú komplex, ill. kevert műtrágyákat. A külföldi gyakorlatnak megfelelően, közepesen, vagy erősen savanyú talajokon, nyersfoszfát alkalmazásakor a vízoldható formában indokolt adagok másfélszeresét-dupláját javasoljuk kijuttatni. A lisztfinomságúra őrölt üledékes, reaktív nyersfoszfátok közül csupán a 20 mg·kg-1Cd-tartalom alattiak közvetlen kijuttatását tartjuk környezeti kockázat szempontjából elfogadhatónak.