Nyelőcsődaganatok sebészete – Elvárható standardok

Abstract

Surgery of the esophageal cancer -Expected standards BEVEZETÉSA nyelőcsődaganatok sebészete sokat változott az elmúlt több mint száz évben. A Torek által gumicsővel történt rekonstrukciótól [1] a drótvarrattal készített [2, 3] anasztomózisokon át eljutottunk a robotasszisztált módon végzett műtétekig [4, 5] és a kezdeti igen magas perioperatív mortalitás jelentősen lecsökkent. Az onkológiai kezelés beépült a terápiás protokollokba, jelentősen javultak a palliációs lehetőségek is, és így betegek számára egyre jobb életminőség mellett lehet akár teljes gyógyulást, akár egyre több életévet biztosítani. Azonban mindig vannak és lesznek újabb és újabb eljárások, kezelési módok, melyek ismerete az ezen területen dolgozóknak mindenképp ajánlott. A következőkben összefoglaljuk a nyelőcsőrákok sebészetének jelenleg legfontosabb kérdéseit, a nemzetközi standardokat, illetve áttekintjük a magyarországi ellátás adatait. BEHATOLÁS HELYEAz elmúlt évtizedekben arra a kérdésre, hogy melyik behatolást válasszuk a műtét során, azaz transhiatalis vagy transthoracalis reszekció történjen, úgy gondolom, megnyugtató módon megkaptuk a választ. Mégpedig a lényeg, hogy a daganat elhelyezkedése alapján kell ezt megválasztani. Amennyiben a betegség a nyaki nyelőcsőszakaszon helyezkedik el, az Oringer szerinti transhiatalis reszekció is jó eredményt ad, egyéb esetekben (mellkasi elhelyezkedésű, vagy cardia közeli daganatok esetén) a transthoracalis behatolás a javasolt (akár Ivor-Lewis-, akár McKeowen-reszekcióról beszélünk). Amennyiben a betegnél korábban már történt mellkasi műtét, vagy a pulmonális státusza nem megfelelő, kompromisszumként szintén elvégezhető a transhiatalis reszekció, ilyenkor javasolt a hiatuson keresztül minél magasabb szintig elvégezni a lymphadenectomiát [6,7]. A minimál invazív műtéttechnika előretörése a transthoracalis behatolás további előretörését eredményezte a csökkenő pulmonális komplikációk miatt [8]. NEOADJUVÁNS KEZELÉS SZEREPESzintén eldőlt, hogy a neoadjuváns kezelés hasznos, és egyértelműen javítja a reszekciós arányt és következményesen a túlélést. A szövettani típus alapján két fő formája az adenocarcinómáknál használatos chemoterápia (utóbbi időben egyértelműen a FLOT séma alapján), illetve a laphámrákok esetében a chemo-radio terápia, ahol a javasolt besugárzási dózis 45 Gy [9]. A kezelés vége és a műtét között eltelt idő kapcsán is több vizsgálat látott már napvilágot, ahol azt mondhatjuk, hogy minimum 6 hétnek kell eltelni, azonban ennél hosszabb idő sem káros, ha közben a beteg általános állapotát javítandó egyéb kezelések történnek (táplálásterápia, fizikai prehabilitáció, stb.) [10].