Normalizált indexek alkalmazhatósága automatikus területi klasszifikációhoz Magyarországon Baranya megye példáján

Abstract

A távérzékelés tudományának manapság csupán apró szeglete a multispektrális szenzoroktól származó képek GIS rendszerek segítségével történő elemzése. Ezek a képek túlnyomó részben műholdakról származnak. Mika et al. (2011) szerint már az 1950-es évek óta foglalkoztatják a kutatókat a képi adatok feldolgozásában rejlő lehetőségek, míg az első multispektrális szenzor prototípusa 1962-ben született meg (Lein 2003). Az elmúlt 50 év alatt jelentős fejlődésen mentek keresztül mind a szenzorok, mind az elemzési eljárások. Mára fejlett algoritmusok, mint az MLC (maximum likelihood classification), vagy a MAP (maximum a posteriori) állnak a kutatók rendelkezésére, hogy ezeket a műholdképeket akár automatikusan, akár felügyelten kiértékeljék. Bár a távérzékelő műholdak egy részének -mint például a 4m-es felbontá-sú IKONOS (Garrison et al. 2008) -adatai kereskedelmi forgalomban vannak, ingyenes minőségi adatokhoz sem bonyolult hozzájutni. Az Egyesült Államok adatpolitiká-jának köszönhetően például ingyenesen hozzáférhetünk az egyik legnagyobb műholdkép adatbázishoz, a Landsat archívumhoz (Wulder et al. 2012).Az USGS (2015) közlése alapján az első Landsat műholdat, a Landsat 1-et 1972-ben állították pályára. Ez a műhold mindössze négy spektrális csatornán rögzített.Jelenleg a Landsat 7 ETM+ (Enhanced Thematic Mapper +), és a Landsat 8 OLI (Operational Land Manager) szolgáltat folyamatosan frissülő képeket nyolc, illetve kilenc spektrális tartományban. Az 1972 óta felvett adatok napjainkban ingyenesen elérhetőek, általuk a földfelszínen végbemenő változások széles időintervallumon elemezhetőek. Ezeknek az elemzéseknek egyik célja a felszín-borítás vizsgálata. Az ilyen típusú kutatások tárgya lehet egy egyszerű terület-, vagy földhasználati térkép előál-lítása, vagy akár egy specifikus faj terjedésének, térbeli eloszlásának vizsgálata.A nyers műholdképek adattárolási megfontolásokból kvantált formában tartalmazzák az érzékelt információt. Minden műholdkép és szenzor esetében visszaszámol-hatóak a rögzített értékek. A NASA (2011) által kiadott Landsat 7 kézikönyv szerint a kvantált értékek radiancia, és reflektancia értékekké számolhatóak vissza, melyek a szenzort érő sugárzás mennyiségét, valamint a visszavert energia arányát reprezentálják. Amíg általában a reflektancia értékek szolgálnak egy távérzékelési vizsgálat alapjául, más derivatív termékek is alkalmazhatóak hasonló célra. Tipikusan ilyen adatok a normalizált indexek. Ahogy Eredics (2007) is összefoglalja, ezek dimenzió nélküli mérőszámok. Az NDVI a növényzet klorofill tartalmával áll összefüggésben. Gyakori mérőszám még a Gao (1996) által bevezetett NDWI (normalizált ned-