Nem tapintható tüdőgócok drót- és izotópjelölés segítségével történő minimálinvazív műtéti eltávolítása

Abstract

Bevezetés: Napjainkban egyre kisebb méretű tüdőgócok kerülnek felismerésre, melyek esetén az elsődleges választás azok minimálinvazív műtéti technikával történő eltávolítása diagnosztikus és terápiás céllal. Számos előnye mellett a minimálinvazív technika hátránya a tüdő áttapintásának korlátozottsága, a tüdőgócok felkeresése. Célkitűzés: A probléma megoldására több lehetőség is rendelkezésre áll. Ezek közül kettőt próbáltunk ki párhuzamosan, a drót-, illetve az izotópjelöléssel történő tüdőgóc-lokalizációt. Anyag és módszer: Az Országos Onkológiai Intézet Mellkassebészeti Osztályán öt betegnél távolítottunk el tüdőgócot minimálinvazív technikával kettős, azaz drót-és izotópjelölés mellett. A tüdőgócok mérete 0,5 és 1,2 cm között váltakozott. A betegek életkora 44 és 65 év között volt; minden beteg alacsony műtéti rizikójú csoportba tartozott, súlyos társbetegség nélkül.Eredmények: Minden betegnél sikeresen eltávolításra került a tüdőgóc a kettős jelölés mellett. Jelölés után közvetlenül egy betegnél 2-3 mm-es légmellet észleltünk, mely azonnali beavatkozásra nem szorult, és egy betegnél a drót miatt kiterjedt bevérzés jelent meg a szúrcsatornában. A műtét során, a tüdőkollapszusnál két betegnél a drót kimozdult, egynél pedig az említett kiterjedt bevérzés a mellüregbe került, és diffúz izotópaktivitás jelent meg. Egy betegnél a műtét során drótjelöléses területet reszekálva további izotópaktivitás állt fenn, mert a jelölt tüdőgóc a reszekciós sík alatt volt. Következtetés: Mind az izotóppal, mind a dróttal történő tüdőgócjelölés segítséget nyújt a nem tapintható tüdőgócok minimálinvazív technikával történő eltávolításában. Kezdeti tapasztalataink alapján azonban az izotópos jelölés esetén a tüdőgóc mélységi megítélése pontosabb, és nem kell a drótkimozdulással járó kellemetlenségre számítani. Ugyanakkor az infrastrukturális háttér, illetve a műtéti időpont tervezése az izotópbeadás esetében nagyobb kihívást jelent, szemben a drótjelöléssel.

Pathophysiological background and perioperative outcome of thymus removal with spontaneous ventilation by intubation

“…The rate of VATS metastasectomy in our practice has increased significantly during the study periods (5.3% vs. 64.9%), which is in line with Hungarian national statistics, according to which in 2008, 15 out of 200 metastasectomies (7.5%) were performed with VATS [27], and in 2013, 107 out of 316 operations (33.9%) were performed with VATS [4]. With advances in diagnostic and localisation techniques, the removal of small lesions by VATS has been possible [28], with results consistent with those of open surgery [29]. Several techniques such as wire or isotope marking [28], dye marking with methylene blue, electromagnetic navigation bronchoscopy (ENB), intraoperative ultrasound [30] can be used to mark intrapulmonary lesions that are not palpable or small.…”

“…With advances in diagnostic and localisation techniques, the removal of small lesions by VATS has been possible [28], with results consistent with those of open surgery [29]. Several techniques such as wire or isotope marking [28], dye marking with methylene blue, electromagnetic navigation bronchoscopy (ENB), intraoperative ultrasound [30] can be used to mark intrapulmonary lesions that are not palpable or small. At present, we do not have intraoperative chest CT scan -hybrid surgical facilities for accurate localization of such lesions.…”