National identifications and attitudes towards a “traditional enemy” nation among English children

Abstract

This study investigated national identifications and national attitudes amongst white English children aged 6-7 and 10-11 years old. Eighty children were interviewed using a scale to measure their strength of national identification, and using a trait attribution task and affect questions to measure their attitudes towards four target groups: English people (the ingroup), German people (a salient 'traditional enemy' outgroup), French people (a salient and positively liked outgroup) and Dutch people (a non-salient outgroup). It was found that the children's attitudes to German people developed differently from the way in which their attitudes to French and Dutch people developed. There was also consistent evidence of ingroup favouritism, at both ages. However, there were no significant relationships between the strength of national identification and attitudes towards any of the four target groups, and there were also no gender differences on any of the measures. It is argued that these findings cannot be explained by cognitive-developmental theory. In addition, while social identity theory is able to explain the different developmental patterns displayed by the children's outgroup attitudes, this theory has difficulty in explaining the lack of any relationship between the children's national identifications and attitudes. It is suggested that English children's national attitudes may be driven more by exogenous sources of information about salient national groups than by social identity processes per se.

Being Chinese or being Scottish: National identification and intergroup attitudes of British born Chinese children

“…The third task used adjective sorting cards to evaluate children's preference for national in-group and out-group. Cardsorting adjective tasks have been widely used to evaluate children's intergroup attitudes towards home county and other countries (Clay & Barrett, 2011). For BBC children, a sense of affiliation to the Chinese ethnic identity through parents and culture might prompt them to perceive Chinese people as their in-group and Scottish people as their out-group.…”

“…Following Clay and Barrett's (2011) analysis of the adjective card-sorting task, scores that they termed affective distinctiveness were obtained by subtracting the number of the negative traits from the number of the positive traits. Correlation tests were then applied to analyse the relationship between strength of like/dislike and affective distinctiveness of Chinese/Scottish people.…”

Általános iskolások nemzeti identitásának vizsgálata

“…A gyerekek és serdülők identitáskategóriáinak kiépülése együtt jár a csoportokról szerzett információk bővülésével és az ezek nyomán kialakuló értékelő beállítódások megjelenésével. Ezért a témában folyó kutatások nemcsak a résztvevők identitáskategóriáinak jellemzőit és fejlődését igyekeznek feltárni, hanem azt is, hogy saját csoportjuk mellett miként viszonyulnak más csoportokhoz (l. Clay & Barrett, 2011;Inguglia & Musso, 2013;Mertan, 2011;Oppenheimer & Midzic, 2011;Stavranides & Georgiou, 2011).…”

“…Az eredmények ellentmondásosak, mert nem minden csoport esetében mutatkoznak egyforma elutasító viszonyulások, némely nemzeteket vagy kisebbségeket pozitívabban látnak a válaszolók, mint másokat. Az angol tanulók például leginkább a franciákkal kapcsolatban vélekedtek pozitívan, legkevésbé a németeket látták pozitívan, az idősebb válaszadók szignifikánsan kevesebb pozitív tulajdonságot rendeltek hozzájuk (Clay & Barrett, 2011 (Mertan, 2011), az olasz gyerekek a németeket látják a legkevésbé pozitívan (Inguglia & Musso, 2013).…”

“…Ebből fakadóan hagyományosan sokat vizsgálják azt a kérdést, hogy a tanulók azonosságtudatának erőssége és a csoportok értékelése összefügg-e. Az eredmények ellentmondásosak: egyes kutatások egyáltalán nem találnak együttjárást a jelenségek között (pl. Clay & Barrett, 2011, Mertan, 2011, Stavranides & Georgiou, 2011, míg más esetekben az azonosulás erősségét mérő attitűdkijelentések némelyike korrelált a csoportok pozitív vagy negatív értékelésével (pl. Gallagher & Cains, 2011).…”