Morphological factors in the grammaticalization of the Catalan “go” past

Abstract

The Catalan periphrastic perfective past is a so-called “go” past:Vaig cantar, lit. “I-go to-sing”, “I sang” vs.Vaig allà, lit. “I-go there”, “I go there”. Its semantic development has been much discussed, but it presents morphological issues as well. Previous analyses ignore key morphological factors, especially the shift from the early mix of preterit and present auxiliary forms to exclusive use of the present and the development of several variant auxiliary forms. The auxiliary-plus-infinitive construction shares some but not all forms with the lexical verbanar“to go”. Early examples use mostly preterit auxiliary forms but later the small number of present forms grows and the preterit forms disappear. I argue that the present-preterit syncretism in the first person plural ofanar,anam, allowed for reinterpretation of the construction as one with a present tense auxiliary rather than a preterit auxiliary. This analysis runs counter to the typical ‘narrative present’ account. Subsequently, the unique third person singularvaallowed for new auxiliary forms influenced by the synthetic preterit. This case shows the importance for typological study of detailed analysis of this type to counterbalance the risk of superficial analysis inherent in crosslinguistic studies.

A katalán "anar + főnévi igenév" szerkezet grammatikalizációs jelentésváltozásának kezdeti szakaszáról történeti pragmatikai megközelítésben

“…I. Jakab krónikájának példáit dolgozza fel Bruguera (1981) és Juge (2002Juge ( , 2006Juge ( , 2008, Desclot krónikáját használja történeti forrásként Mendeloff (1968), Pérez Saldanya (1996), Pérez Saldanya és Hualde (2003), valamint egyes részeit Juge (2002Juge ( , 2006Juge ( , 2008, Muntaner krónikáját pedig Mendeloff (1968). Berchem (1968) a L'Atlas italo-suisse előfordulásaira építi elemzését, Detges (2004) pedig nem hivatkozik saját történeti korpuszra.…”

“…a főige anar 'megy' T/1 anem és T/2 aneu alakjait, valamint a segédige anar T/1 vam/vem, T/2 vau/veu alakjait, valamint a var-tövön alapuló formákat. Ez utóbbiak az első konjugációhoz tartozó, szabályos ragozású igék egyszerű befejezett múltjának analógiájára jöttek létre (l. Juge 2006). 9 Azaz jelentésében megegyezik azzal a középkori szerkezettel, amelyből a katalán összetett múlt kialakult.…”

“…A katalán befejezett múlt ("anar + FI") grammatikalizációja során bekövetkező jelentésváltozásra vonatkozóan a szakirodalomban két nagy vonulat figyelhető meg: egyes szerzők a katalán múlt kialakulását a szerkezet jelen idejű ragozott igés előfordulásaiból kiindulva a történeti jelenhez kötik (Colon 1978a(Colon [1959(Colon ] és 1978b(Colon [1976; Badia i Margarit 1981; Pérez Saldanya 1996;Pérez Saldanya és Hualde 2003), míg mások amellett érvelnek, hogy a formailag jelenben álló előfordulások nem a történeti jelen példái a releváns történeti dokumentumokban, hanem már grammatikalizálódott alakok (Bruguera 1981;Juge 2002Juge , 2006Juge , 2008 Pérez 1995;Martos 1996). Vegyük sorra a vonatkozó szakirodalomban fellelhető elképzeléseket!…”

“…Ez utóbbi elutasítja, hogy a kérdéses szöveghelyeken történeti jelenről lenne szó, és a jelen idejű előfordulásokra más magyarázatot keres. Ha globálisan tekintünk Pérez Saldanya elképzelésére, mint egy olyan hipotézisre, ami egy befejezett, perfektív forma jelentésváltozásából indul ki, akkor elképzelése összeegyeztethető Juge (2006) elképzelésével.…”

“…E hipotézis legharcosabb képviselője Juge (2006), aki amellett érvel, hogy a mai katalán befejezett múlt paradigmájában a látszólag jelenben ragozott igét tartalmazó formák analógiás folyamat eredményeképp keletkeztek, és ez a folyamat csak később, a szerkezet múlt idő jelentésének megszilárdulását követően zajlott le. A formailag jelen időben álló alakok tehát nem a történeti jelen példái, hanem grammatikalizálódott formák.…”