Magát és esetleg őt is?

Abstract

ÖsszefoglalóCikkünkben két, a magyar személyes és visszaható névmások gyereknyelvi elsajátítását vizsgáló kísérletről számolunk be. Az angolból és más nyelvekből ismert az a hatás, hogy míg a gyerekek óvodás kortól nagyjából a felnőttekhez hasonló módon használják és értelmezik a visszaható névmásokat, a személyes névmások értelmezésében sokkal rosszabbul teljesítenek, ha egy lehetséges lokális előzmény is jelen van a mondatban. A kísérletek elsődleges célja az volt, hogy megállapítsuk, létezik-e a magyar gyereknyelvben is ez a hatás. Azt találtuk, hogy a tesztmondatokat közvetlen megelőző nyelvi kontextus hiányában fellép a névmásértelmezési probléma, egy akár minimális nagyságú koherens diskurzus megteremtése esetén viszont lényegében eltűnik. Vizsgálataink eredményei így azokat az elemzéseket erősítik, amelyek szerint a névmásértelmezési probléma nem tekinthető egyszerűen a B kötéselv nem ismeretéből fakadó hatásnak.