Machiavellianism: A synthesis of the evolutionary and psychological literatures.

Abstract

Manipulative strategies of social conduct (Machiavellianism) have been studied by both psychologists and evolutionary biologists. The authors use the psychological literature as a database to test evolutionary hypotheses about the adaptive advantages of manipulative social behavior. Machiavellianism does not correlate with general intelligence and does not consistently lead to real-world success. It is best regarded as 1 of several social strategies, broadly similar to the "defect" strategy of evolutionary game theory, which is successful in some situations but not others. In general, human evolutionary psychology and evolutionary game theory provide useful frameworks for thinking about behavioral strategies, such as Machiavellianism, and identify a large number of specific hypotheses that have not yet been tested by personality and social psychologists.

Survival of the Scheming: A Genetically Informed Link Between the Dark Triad and Mental Toughness

“…In support of genetic underpinnings, the evolutionary game theory proposed by Wilson et al (1996) is relevant. According to this theory, social strategies -that is, stable patterns of interacting with others -are not adopted consciously by rational choice, but rather they compete in a Darwinian fashion for manifestation and prevalence.…”

Machiavellianism, emotional manipulation, and friendship functions in women's friendships

“…Women tend to use relational aggression as a manipulation strategy and, overall, women's manipulation is reported to require more subtle methods (Wilson, Near, & Miller, 1996). This may be related to the risks of engaging in physical aggression (Campbell, 1999), but, also, it may be seen as a socially acceptable way for women to relate to each other and to build relationships (Miller-Ott & Kelly, 2013).…”

A machiavellizmus kapcsolata viselkedéses és pszichés problémákkal serdülőkorban

“…Az eredmények ilyen módon történő értelmezé-se szerint azok pusztán az önészlelésre vonatkoznak; a machiavellista serdülők nem látják magukat társaiktól különbözőnek társas helyzetük, közösségi pozíciójuk tekintetében. Ezt a fajta önészlelést jól magyarázhatja a machiavellisták elkerülő kötődése [4]. Az elkerülő kö-tődésű személyek kapcsolati szükséglete jellegzetesen alacsony, kerülik mások pszichológiai közelségét, így esetleges elszigeteltségüknek sem tulajdonítanak nagy jelentőséget, nem élik meg magányosságukat negatív-ként.…”

“…Morális szempontból érzéketlenek; ha a szükség úgy diktálja, konform módon viselkednek, ha az áll érdekükben, fi gyelmen kívül hagyják a társadalmi szabályokat. A machiavellista személyek érzelmileg távolságtartók [4], má-sok közelségét csak addig igénylik, ameddig kihasználják áldozataikat. Fontos számukra ugyanakkor, hogy kapcsolataikat és az őket körülvevő helyzeteket ők irányítsák [5].…”