Longitudinal effects of theory of mind on later peer relations: The role of prosocial behavior.

Abstract

Children's peer relations represent a key aspect of school adjustment. However, little is known about their social-cognitive precursors. To address this gap, the authors followed 70 children across the transition to primary school. At Time 1 (age 5), Time 2 (age 6), and Time 3 (age 7), children were assessed on their theory of mind, prosocial behavior, and verbal ability. In addition, at Time 2 and at Time 3, the authors gathered peer nominations. Results supported the authors' mediational hypothesis of indirect paths from early theory of mind to subsequently lower peer rejection and higher peer acceptance, via improvements in prosocial behavior. The authors discuss implications of these longitudinal effects for the understanding of the impact of social-cognitive achievements for children's developing social relations.

Lost in Translation? Comparing British, Japanese, and Italian Children’s Theory-of-Mind Performance

“…Individual differences in the rate at which children acquire a theory of mind appear important for children's success at school [1,2] and for relationships with friends (e.g., [3]) and peers [4,5]. However, the lion's share of research on individual differences in children's understanding of mind has focused on the origins of individual differences.…”

Scientific achievements of the third millennium

“…На сегодняшний день не вызывает сомнений роль префронтальной коры в обеспечении социально значимых форм поведения (Grossmann, 2013). Кроме того, известно существование связи между развитием социального интеллекта и когнитивных достижений (Caputi et al, 2012), по которым дети с ЗПР, очевидно, находятся в проигрыше по сравнению с нормой.…”

Az osztályközösségben mért társas pozíció és a tudatelmélet kapcsolata alsó tagozatos diákok körében

“…A gyermekek tudatelméleti működését, proszociális viselkedését, illetve a verbális képességeiket mérték fel, továbbá a hat-és hétéves korban a társak általi elfogadást és elutasítást. A szerzők szerint a tudatelméleti működés és a későbbi alacsony szintű elutasítottság és társak általi elfogadottság közötti összefüggések indirektek, feltehetően a proszociális viselkedés fejlődése lehet a közvetítő változó ebben a relációban (Caputi, Lecce, Pagnin és Banerjee, 2012).…”